Van pár olyan koktél, ami nem a legmenőbb, ám nekem emlékek sorát idézi fel. Másoknak is lehet ilyen, tudom, hogy egy koktélhoz kötődik valamilyen emlékük. A belváros egyik legrégibb terén van egy pár bár, amik közül az egyikben különösen finomra készítik. A nagyobb poharas koktélok készítésénél egyes helyeken szokás felvizezni az innivalót – nos, itt… Tovább »
A másik felem munkahelyén jó hangulat uralkodott. Egyszer csak jött egy autó és egy baromi szexisen sportosan öltözött csaj szállt ki belőle. Jött valakihez. A fiúk persze egyből az ablakra tapadtak, ment a duma, hogy “Helló cica, van gazdád?”, ” Nem fázol? Megmelegítenélek.” és társai. Klasszikus munkás-beszólongatós szöveg. Én pedig az egyikőjüknek beszóltam, miután megkérdezték, hogy… Tovább »
Amikor a hegyek takarnak, és egy eldugott kis faluban vagy, az ősi hon egyik szegletében… az autón kívül pedig elindul az első hóesés, neked pedig az országból bizonyíthatóan távol kell lenned… akkor félelemmel vegyes érzelmek hatják át egész testedet. Meglátsz egy érdekes dolgot egy hegy tetején, és megdöbbensz: mintha Brazíliában lennél. De nem. Egészen közel… Tovább »
A vanília fagyival bolondított jegeskávé mögött a háttérben a szökőkút volt. Körbe fiatalok, idősebbek, családok. A villamos csilingelve haladt, valaki túl közel ment hozzá. Megbeszélés volt. A következő látogatást kellett átvenni, a forgatókönyvet egyeztetni, a sajtófogadást pontosítani, résztvevőket, menüt, fotóst… egyszóval mindent. Fülemen lógott a telefon, a laptop folyamatosan fogadta-küldte a leveleket, az idegrendszerem kezdte… Tovább »
Hogy miért várom a fesztivált? Mert nyár lesz és tele lesz a környék mindenre nyitott fiatalokkal, idősebbekkel. Tudod, hogy milyen, amikor odacseppensz és fogalmad sincs, mit akarsz, mire vágysz, de arra nagyon. Hogy mennyire jó, amikor azt se tudod, hogy hívják a másikat, dübörög a zene, lüktet a véred, a zenére ring a tested, az… Tovább »
Nem tudom, miért mentem bele. Öreg volt – na jó, középkorú -, és volt barátnője is. Addig. Egészen addig, amíg engem meg nem kapott. Pedig, isten látja lelkemet, eszem ágában sem volt szétszedni őket. Bolondult a fiatal lányokért. A tizenévesekért. Igen, azokért, akik a lányai-unokái lehettek volna. Nem egy közülük még nem volt felnőtt, “csak”… Tovább »
Szerettem a különleges autókat. Nem a drágákat, hanem a különlegeseket. Nem a sportkocsikat, hanem pl. a Rolls Royce-okat, a Chryslereket, a VW Bogarat, a Mustangokat… az ilyen csodajárgányokat. Egyetlen egy alkalom volt, hogy közelebbről, nagyon közelebbről sikerült ismeretséget kötnöm egy ilyennel, vagyis a tulajdonosával. Nyomult rám egy közösségi oldalon. Nem kicsit, hanem nagyon. Kellettem… Tovább »
Üldögéltem a fagyizó teraszán, egy szép és nagy hotel árnyékában. Előttem a szökőkút, mögötte a templom. Kanalaztam a fagyit a kehelyből. Élveztem, ahogy hosszan csúszik le a torkomon, hűsítve egész testemet. Nem az a felfújt jégkrém, hanem igazi, főzött fagyi volt. – Leülhetek? – kérdezte a székre mutatva. Körbenéztem: egyetlen szabad asztal/szék sem volt már…. Tovább »
