Hogy a zuhanyzásból visszatérve azon kapom a másik felemet, hogy szexpartnert keres, egy dolog. De hogy nem zavar annyira, mint az elvárható lenne… Azt hiszem, nem normális. Pedig tényleg nem zavar. Nem tudja, de én közben már találtam. Nem ott, mint ahol ő keresi, hanem teljesen máshol – és nem fotón keresztül, hanem hús-vér… Tovább »
Édes hármas: nyílt kártyák
Hogy a zuhanyzásból visszatérve azon kapom a másik felemet, hogy szexpartnert keres, egy dolog. De hogy nem zavar annyira, mint az elvárható lenne… Azt hiszem, nem normális. Pedig tényleg nem zavar. Nem tudja, de én közben már találtam. Nem ott, mint ahol ő keresi, hanem teljesen máshol – és nem fotón keresztül, hanem hús-vér… Tovább »

Nyár volt. A nyilvános wc-nél a földre terített törölközőn feküdt. Arányosan lebarnult test, vörösesbarna haj, türkiz színű fürdőruha, zöldes-barna szempár. Rám nézett. Végigmért. Tetőtől talpig. Elidőzött a fürdőruha felsőm pici domborulatán, aztán lentebb kúszott a tekintete. A szívem a torkomban dobogott. Mit dobogott?! Kalapált! Hát ilyen nincs! Ezt nem hiszem el! Itt? Ő? Nem hittem a…
Ha vasárnap reggel már szinte nyitáskor a dohányboltban vagyok, hogy másik felemék kapjanak szívnivalót, úgy vélem, nekem is jár valami. A következő telefonbeszélgetés zajlott le: – Ébren vagy már? Hozzál már valami kaját, meg Antinak egy cigit, a szokásost! – És én milyen cigit kapok? – Te??? Szivart! – és beleröhögött a telefonba. Nos, jó….
Hogy milyen egy kamion belülről? Fogalmam sem volt róla egészen addig, amíg Joe be nem szerzett belőle saját használatra. Baromi tágas, olyan kis minigarzonnal, amit meglátva bennem is felmerült a világjáró körút megtétele. Volt tévé, lejátszók, hűtő, konyha bárral, sőt, még zuhanyrész is a wc mellett. Igaz, ez annyira pici, hogy éppen csak be-ki lehetett…
A könyvtárak egy molyos, poros, ódon helyiségnek minősülnek. Általában. Elárulok egy titkot: nem azok! Ugyanis tele vannak polcokkal, amik tartóoszlopai tökéletes kapaszkodót nyújtanak egy fékevesztett orgiának. Telt-múlt az idő, az utolsó vendég is elsétált jobb dolgára, a hatalmas, kőszobrokkal díszített épület pedig kihalt. Vagyis kihaltnak tűnt. De minden ki volt ott halva, csak a vágy…
Ültem a sorok közt, hátul, valahol egészen hátul, hogy ne zavarjam az elöl levőket, az előadókat. Néztem őket, akik elöl voltak és hittek benne, hogy lehet ott valami újat tanulni. Nos, én már rég nem hittem benne. Volt köztük fiatal és idős, középkorú és gyereklelkű, akik a csodára vártak. Pesszimista vagyok, aláírom. Én mindig felkaptam…
Nem sok izgatóbb dolog van, mint a nyári eső, ha hirtelen elkap minket és csak egy szál póló van rajtunk. Ahogy lehűl a forró levegő, a női mell kőkeményre változik, és szinte követeli a forró száj melegítését. Ha hetero, ha bi, ha homo az illető. Ezt sokan mondják, sokan tagadják, de én tapasztalatból beszélek. Egyszerűen…
Esett az eső. Pont úgy kapott el minket a zivatar, hogy már messze voltunk a tóparttól, hogy visszaérjünk. Az erdő közepe nem biztonságos viharban, de már ott voltunk, ahonnan nem volt kiút. Végig kellett menni az ösvényen. Végre, sok csúszkálás után elértünk egy bungalóhoz. Csurom vizesek voltunk mindketten, és a hirtelen lehűlt levegőtől a mellem…
A “Meghívlak szendvicsezni” nem mindig egy kósza pár falatot jelent a Subwayben. Bizonyos környezetben valami egészen mást. Bár ott is van hús és körítés, hol pipihús, hol kötözött sonka, de az egyebek közt nem a paradicsomkarika vagy a jégsaláta szerepel. Az uborka más kérdés… Itt nem egy olyan bulit tartanak, ahol a szendvics szó szerepel…