Erotikus kalandok

Megdobogtatta a szívemet. Visszafele jöttem a nődokim sorszámkiadó automatájától, amikor én jobbra kanyarodtam le, és pont szembe találkoztam Vele. Felrémlettek a régi emlékek.   Volt, hogy versenyeztünk az autópályán – a rendőrségi ellenőrzések kikapcsolása egy telefonba került Neki -, a repülőtéren is gyorsultunk, a kis autókákat tökig hajtottuk. Magamban elmosolyodtam, mentem az emeletre. Nem akartam… Tovább »

Nézett. Csak nézett azzal a csodaszép szemével. Kis gyémántok csillogtak benne, ahogy egyre közelebb hajolt. Addig be nem állt a szája, csak mondta, mondta a magáét. De egyszer csak vége szakadt a beszédének. Egy kávézóban ültünk. Csodaszép, őszi nap volt, hétágra sütött a nap, enyhe, langyos szellő fújt. A kávémat kavargattam, iszogattam bent, hátha kicsit… Tovább »

Ennek vége. Vagyis annak vége. Annak a kapcsolatnak, ami egy kis gondot jelentett, hogy egy Édes Hármas kibontakozhasson. De felvet ez a “vége”, “szétmentünk” szó egy igen fontos etikai kérdést. Mennyi idővel a szakítás után lehet felhozni a magára maradt félnek, hogy tulajdonképpen nem lenne olyan nagyon rossz neki, ha beszállna harmadiknak? Egy nap? Kettő?… Tovább »

– Miért nézel furcsán? – kérdeztem, amikor megdöbbent, hogy megcsókoltam a barátnőmet. Azt a fejet nehéz leírni… Hatalmasra nyílt a szeme, szinte megdermedt, aztán lassanként felengedett, a szája szegletében kaján mosoly bújkált, a szeme valami újfajta csillogással nézett rám. Egy bulin voltunk. Felső kategóriás bulin, én mint “my b partner” (=üzlettárssá avanzsáltam közben), ő pedig… Tovább »

Újabb ajánlat. Ám most egy olyantól, aki nagyon ismerős… és mondtam én, hogy meg akar dugni kapni! Tegnap beszédbe elegyedtünk. Nemrég szakított a barátnőjével – viszont a franc gondolta, hogy ennyire nem bírja szex nélkül! Már, így, azonnal ajánlatot tenni, aztán amikor ellentmondást nem tűrően közöltem vele, hogy nekem csaj kell, akkor annyit próbálva kihozni… Tovább »

– Na jó, hát ez így nem mehet tovább, ez már kapcsolat! – szólalt meg a telefonba, ahogy felvettem. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az össze-összejárunk, egymás kedvére egy kicsit túllőtt a célon, úgy vettem észre. Elég sok dolgom volt akkor. Nem csak az otthoni munkával csúsztam el – álltak az edények a mosogatóban,… Tovább »

Tisztázni akartam: egyszeri alkalom volt. Felhívtam, hogy elugranék hozzá, beszélnünk kellene. Valahogy sejtette, miről akarok beszélni. A libákat lerázta, fogalmam sincs, milyen nehezen – bár sejtem, hogy nem volt könnyű. Tapadtak rá a csajok. Fiatalok, még fiatalabbak, középkorúak, idősek, mindenféle korúak. Hellyel kínált. Előhúzta a bort. Nem kértem, vezettem. De nem hagyta magát. Rábeszélt, hogy… Tovább »

Mert vannak elveim. Azért nem sikerül mindig úgy és az, amit a másik kigondol. Időnként elgondolkodom: most én vagyok ennyire más, vagy a többi ember gondolkodik másként? Engem például abszolút nem zavar, ha ismerősről derül ki, hogy nem csak úgy tud hozzám vonzódni, ahogy “normális”, hanem máshogy is. Ha arról van szó, én is tudok… Tovább »

Nem tudom, miért mentem bele. Öreg volt – na jó, középkorú -, és volt barátnője is. Addig. Egészen addig, amíg engem meg nem kapott. Pedig, isten látja lelkemet, eszem ágában sem volt szétszedni őket. Bolondult a fiatal lányokért. A tizenévesekért. Igen, azokért, akik a lányai-unokái lehettek volna. Nem egy közülük még nem volt felnőtt, “csak”… Tovább »