Hogy mi a legnehezebb?
Az, hogy ne vegye észre. Hogy kettesben vagyunk, egy belvárosi, kihalt részen, és kurvára ne vegye észre rajtam, hogy az a pink farmer túl sok rajta. A hormonjaimnak. Amik jelzik, hogy kell, hogy kibaszottul kell.
Ha pasi lennék… de nem vagyok az… és igen, leszedném róla. Ott, a kis cabrio első ülésén, hogy az összes lakó lássa a környéken. Vagy éppen hogy ne lássa. Hogy a kormányhivatal már ne fogadjon se munkatársakat, se ügyfeleket. Hogy ne ott legyek, hanem valahol máshol. Vagy ha ott vagyok, a portás felengedjen, csak mert anno ott… tudom az épület rajzát, hogy hol van az a bőrfotel, amiben lehet dugni, mert pont ott nem recseg a padló, a bőrborítású ajtó pedig jó hangszigetelő…
Amikor beparkolt, annyit kérdezett:
– Ismered a környéket?
– Pókerarc… Én ne ismerném??? Aha, mondjuk úgy, hogy ismerem.
– Naaa! Csak nem dolgoztál itt?!
– Pfúúúbazdmeg, ha én elmondanám neked, hogy miket csináltam itt… hány és hány éjszakán át… hogy ki az, aki miatt fenekestül felfordult az addigi posvadány kis életem… milyen csodákat éltem át én itt, ezek közt a falak közt… ha te tudnád, sejtenéd, milyen, ha… amikor azt mondják neked, hogy 3 óra van, te pedig csak visszakérdezel, hogy hajnali vagy délutáni… Tulajdonképpen igen, itt is dolgoztam.
Csak tudnám, miért olyan nehéz kimondani. Érzem a vibrálást. Ott vannak a félmondatok, a kacér pillantások. Hogy ő akar… kettesben… Hogy valamit nagyon akar. Csak velem, a másik felem nélkül. Kimondva azt a pár szót, ami számomra egyérelmű. A jelszót. Azt a jelszót, ami egyet jelent a zöld úttal.
Miért? Miért? Miéééért??? Miért nem hajolok oda? Hogy a belvárosi forgalmat totál feltartsuk, hogy délután majdnem négy óra van, vége a hivatali időnek, mindenki menne haza, de én odahajolnék, a kezem becsúszna a combjai közé, mint legutóbb is, amikor… éreztem a bőre finom puhaságát… amikor éjszakákon át csak ő járt a fejemben… a kódok pedig a szemem előtt megállás nélkül peregtek, én pedig nem tudtam, hol vagyok, mint egy robot végeztem a munkámat… azóta mennyi idő eltelt, és még mindig nem tudja – hivatalosan… de sejtem, hogy meglesz. Hogy végre megszűnik az a kínzó vágy… és bebocsájtást lehet nyerni a Paradicsomba.
Az újabb autó, a fekete Mercedes cabrio motorja pedig felbőgött a zöld lámpánál…