Nadrág
Hogy mi a legnehezebb? Az, hogy ne vegye észre. Hogy kettesben vagyunk, egy belvárosi, kihalt részen, és kurvára ne vegye észre rajtam, hogy az a pink farmer túl sok rajta. A hormonjaimnak. Amik jelzik, hogy kell, hogy kibaszottul kell.... Tovább »

Mint minden manapság, ez is egy közösségi oldalon kezdődött. Egy ártatlan kérdésre érkező válasszal. Aztán csevegés, telefon, és este már nálam volt....
Igen, megvan, megtaláltam Őt. Azt, aki tetszik, aki nagyon tetszik, és aki lehetséges harmadik lehetne. Nem mondom, hogy öt perc volt, mire megtaláltam, ki is az (másfél évig nézelődtem), de annyira jó, hogy brutális. Így, keményen, őszintén megmondva. Azt hiszem, egyre jobban bele vagyok zúgva. Már ha lehet ilyet mondani. Tetszett már régebben is, ő…
Naná, hogy ha valaki jó, azt nem szeretem elengedni. (Van egyáltalán olyan, aki elengedi a jó szexpartnert csak úgy?) Ha a popsiszexet szereti, hát azt. Jól csinálja, élvezem is általában, ha meg nem, akkor igyekszem megjátszani. Bármit, csak jó legyen, legfeljebb a következő alkalomkor jobb lesz és tényleg élvezem is....
Egyre melegebb volt. A hajnalok is forrósággal köszöntöttek, a kutya is inkább egész nap a hűvösben feküdt. János vissza-visszatérő vendég lett. – Cicám, van 10 percem, mennem kell a laptopért! – mondta a telefonba, én pedig repestem a boldogságtól, hogy jön. Mert ha a laptopért kellett mennie, akkor az egy kósza menetet jelentett. Egy rövid, tartalmas,…
Megdobogtatta a szívemet. Visszafele jöttem a nődokim sorszámkiadó automatájától, amikor én jobbra kanyarodtam le, és pont szembe találkoztam Vele. Felrémlettek a régi emlékek. Volt, hogy versenyeztünk az autópályán – a rendőrségi ellenőrzések kikapcsolása egy telefonba került Neki -, a repülőtéren is gyorsultunk, a kis autókákat tökig hajtottuk. Magamban elmosolyodtam, mentem az emeletre. Nem akartam…
Éreztem a hangján, hogy baromi mérges. Szitkozódott egy sort, lehordott mindennek. A szeme egyre sötétebben lángolt. Aztán megfogta a hajamat, hátrahúzta, és beleharapott a nyakamba, a mellemet markolászta. Fájt, de éreztem, hogy ezt megérdemlem. Hisz egy pasit engedtem magamba, nem őt. Kicibált a zuhany alól, végig a folyosón, a fenekemet fogta, a számba harapott. Valahogy…
Úristen, hol a cigim? Gerda kinyúvaszt, ha észre veszi, de ezután a fickó után muszáj rágyújtani. Ez mire volt jó? Oké, hogy befejezte, amit félbehagyott, de… de mi a francot gondol, mi vagyok én? Ki vagyok én? Persze, hogy ilyenkor nem találom meg azonnal a dobozt… Pedig a doboz nem tűnt el, át sem…
Hát, visszajött. Elmúlt éjfél, amikor a kutya ugatni kezdett. Éppen egy energiaital végét kortyolgattam, mert a két kávé semmit nem segített. Az sem, hogy otthagyott, “úgy”. Folyamatosan ő járt az eszemben. Leültem a dossziékhoz, de nem tudtam figyelni rá. Elővettem a telefont, hogy felhívom Gerdát, de nem akaródzott a hívás indítását megnyomni. Már megint. Nem,…