A vibrátor létével először és élőben Budapesten találkoztam. Csak néztem és lestem, hogy milyen és mennyi fajta volt már akkor.
Már az izgatólag hatott ránk, amikor Kopival bementünk, és belegondoltunk, ő is, én is, mennyi mindenre lehet használni – na meg hogy milyen is az a vibrátor, hogyan csúszik ki-be… jujjj!
Kedvesek voltak a csajok a boltban, mondták, hogy nyugodtan hátra mehetünk kipróbálni, van ott film is, nézhetjük. (Hogy ebben Kopinak mennyire volt benne a keze, jó kérdés. Így, utólag sejtem, hogy nem véletlenül voltak annyira kedvesek hozzánk.)
A választott darab egy középméret volt. Mert kicsire nem adunk, nagy meg nem számít! Azaz dehogy! Nem volt értelme venni túl kicsit – azt nem érzi kb. senki, ha egy pár centis darabbal matatnak benne, és itt a pár centi szó szerint értendő -, de a pornókirály méretét sem akartam. Ő pedig nem szerette az extrém nagy méretet – tehát egyezett a véleményünk.
(Közérdekű infó: a vibrátor és a dong nem ugyanaz! A vibrátort lehet dongként is használni, a dongot viszont nem lehet vibrátorként. Ami közös bennük: vízalapú síkosító használata kötelező!)
Színileg majdnem mindegy volt, mit választunk, de azért a bőrszínre gondoltunk mindketten. Őszintén megmondom: baromi undorítónak találom a fekete/barna vibrátorokat. Nem széklethez hasonló dolgot engednék magamba gyömöszölni…!
Hogy milyen volt az Első? Hogy is mondjam… Furcsa. Idegen anyag volt, mert nem az ő szerszáma, nem bőr, és felettébb megdöbbentő volt, amikor a számmal kényeztettem az élő darabot, meg bennem is volt egy nem élő darab. És nem, elsőre nem annyira könnyű elélvezni tőle. Nem mindegy, milyen mélyen van bent, mert más helyen vibrálnak, rezegnek, a modernebbek lüktetnek, pulzálnak, forognak körbe-körbe.
De hogy mennyire fel tudja a férfiakat korbácsolni egy vibrátor látványa, ahogy be-ki mozog a nőben…?! Nem semmi! Az addig “csak” álló szerszám annyira kőkeményre változott, hogy csak néztem nagyokat.
Ha különleges élményre vágyik valaki, érdemes kipróbálni, milyen a vibrátoros szex.
