Tartozom egy vallomással. Rólam nagyon sokan nem tudták/nem tudják, hogy nem az az ártatlan aktakukac vagyok. A külső nem minden, ugye… az alapján pedig rá nem jött volna senki, mi van a szende álarc alatt.
Egy szép nap volt az, amikor felnyílt a szemem, Budapesten. Kopival elmentünk egy felnőtt boltba. Te jó ég, hogy én ott miket láttam?! Aztán az Erotika Kiállításon bemutatott pár embernek – nem csak a pornószínésznő barátnőknek.
A Várnál volt a szobánk, én pedig onnantól kezdve tudtam, mit akarok. (Szexet, erotikát, szeretőket, életélvezetet. Mert jónak tűnt. Az se érdekelt, mi lesz, ha betérdelek a Hungaroringen végleg. Azóta már tudom, kik is voltak azok a fickók ott… és nem csípem az autóversenyeket sem, pont miattuk.)
Nem úgy jött össze, ahogy akartam, de így se sok olyan van, amit bánok. A szülők közbeléptek.
Amikor elkezdtem egy kis közösségben dolgozni, még semmire nem számoltam. Csendben forrongtam, csináltam, amit mondtak. Majd egy idő múlva szép lassan kibontakozott bennem, hogy én én vagyok, és nem olyan kis szendeszűzlány, mint akinek látszom.
Írtam az írnivalókat, telefonáltam, szerkesztettem, programoztam, szerveztem, megjelentem a kellő helyen és időben a kellő öltözékben, udvariasan társalogtam, pózoltam a kameráknak – és mindenki háta mögött éltem a saját életemet. Azt az életet, ami, aki én vagyok.
Kopi már nem jött velem, őt máshova sodorta… mondjuk úgy, hogy az élet. Túl veszélyes lett volna – nekem -, ha velem mutatkozik.
A főnökeim közül az egyik sejtette, hogy nem voltam szódás szemüveges aktakukac, és igen, sajnos volt olyan, hogy elszóltam magamat egy-egy hozzáfűzött félmondattal. Rajta kívül senki sem értette, mit mondtam – szerencsére.
Egy nemrég történt nyaralás során megvalósult beszélgetés közben derült ki számomra, hogy a nagy többségnek az “elérhetetlen bombanő” voltam a cégnél. Sem elérhetetlen, sem bombanő nem voltam. Ők nem léptek… vagyis nem mindenki lépett. Ennek az illetőnek jópár feles után megeredt a nyelve. Az álla pedig leesett, amikor közöltem, hogy én ott egy kirakati bábu voltam csak, mert nem olyan vagyok, mint amilyennek láttattak.
