Sokan felteszik a kérdést maguknak, melyik a jobb vajon. Én is fel tudom tenni a kérdést. És nincs rá egyértelmű válasz.
Tény, hogy én “el vagyok rontva”, mert nem csak a férfiakat találom vonzónak, hanem a nőket is. Igen, számomra egy nő is tud nem csak szép és csinos lenni, hanem kívánatos is. Ehhez persze olyan kisugárzással kell lennie, ami felkelti az érdeklődést.
Nem vagyok sem szép, sem csinos. Tele vagyok hibákkal. Kívül-belül. De általában felismerem, ha valaki “úgy” közelít hozzám, és valószínűleg pár, “olyan” nő is felismeri bennem, hogy “más” vagyok.
De a nők és a férfiak egészen máshogy szeretnek. Ez elcsépelt mondat, tudom.
A nőkben benne van a szégyen, amit a társadalom, a kultúra belénk vert, hogy nem jó úgy, mert a férfinak a nő a párja, a nőnek pedig a férfi. Anatómiailag rendben is van a dolog, érthető. De az ágyban (vagy padon, fotelben, biliárdasztalon, szőnyegen, stb.) ám annyira, de annyira más a két nem egymás felé irányuló mozdulata, hogy ezt képtelenség megmagyarázni. A nők nagyon puhán, érzékien, lassan és gyorsan, mindent egyszerre és külön-külön tudnak szeretni, becézni. Máshogy becézi a nő nyakát egy másik nő, mint egy másik férfi. Máshogy nyúl egy mellhez egy nő, mint egy férfi. Máshogy tárja fel a nő legrejtettebb zugait egy nő, mint egy férfi. Sokkal puhábban, érzékibben. És – bocs, fiúk! – sokkal nagyobbat tud élvezni egy nő, mint egy férfi. Hogy hányszor egymás után? Erre csak egy válasz van: az első tucatig tudtuk számolni, utána már feladtuk.
A férfiakban benne van a vadság, a birtoklási vágy – és valljuk be, nem sokan vannak, akik a lepedőt képesek órákig gyűrni. Tisztelet a kivételnek! Genetikailag képtelenek rá, hogy egymás után sokszor elélvezzenek. Nem így vannak kitalálva. Az egyik szeretőmmel megszámoltuk: 11-szer volt képes ejakulálni egy nap alatt, bármiféle stimuláló- vagy serkentő szer hatása nélkül. (Igen, nagyon-nagyon-nagyon szerettem vele az ágyban hemperegni. Remélem, a mostani partnere is élvezi a dolgot.) Ő nagyon kivételesnek számított.
Számomra a legjobbak eddig a két nős variációk voltak. Valahogy ott megvan általában az egy húron pendülés. Tudjuk, érezzük, mit akar a másik. Persze, rá lehet fogni, hogy mert azonos neműek vagyunk, naná, hogy tudjuk, mit érez, mit szeret a másik.
Megint más kérdés, hogy bár egyneműek vagyunk ott és akkor, muszáj irányítani valakinek. A normál felállás szerint ezt a férfiak csinálják. A nem normál felállás szerint a nők közül az egyik – vagy felváltva – vállalja fel a feladatot.
A két férfis felállásról még olyan sok tapasztalatom nincs, de ha lesz friss élmény, az alapján már könnyebben tudok ítélkezni. (Az előzőkből már van ízelítő itt és itt.)
Na és hogy leszbikusnak tartom-e magamat ezek miatt? Nem. Egyértelműen nem. Maximum biszexuálisnak. Mert van olyan férfi, aki önmagától, a hangjától, a puszta lététől fel tud izgatni.
