Megdobogtatta a szívemet. Visszafele jöttem a nődokim sorszámkiadó automatájától, amikor én jobbra kanyarodtam le, és pont szembe találkoztam Vele. Felrémlettek a régi emlékek. Volt, hogy versenyeztünk az autópályán – a rendőrségi ellenőrzések kikapcsolása egy telefonba került Neki -, a repülőtéren is gyorsultunk, a kis autókákat tökig hajtottuk. Magamban elmosolyodtam, mentem az emeletre. Nem akartam… Tovább »
Lift 7. rész
Megdobogtatta a szívemet. Visszafele jöttem a nődokim sorszámkiadó automatájától, amikor én jobbra kanyarodtam le, és pont szembe találkoztam Vele. Felrémlettek a régi emlékek. Volt, hogy versenyeztünk az autópályán – a rendőrségi ellenőrzések kikapcsolása egy telefonba került Neki -, a repülőtéren is gyorsultunk, a kis autókákat tökig hajtottuk. Magamban elmosolyodtam, mentem az emeletre. Nem akartam… Tovább »

Úristen, hol a cigim? Gerda kinyúvaszt, ha észre veszi, de ezután a fickó után muszáj rágyújtani. Ez mire volt jó? Oké, hogy befejezte, amit félbehagyott, de… de mi a francot gondol, mi vagyok én? Ki vagyok én? Persze, hogy ilyenkor nem találom meg azonnal a dobozt… Pedig a doboz nem tűnt el, át sem…
Hát, visszajött. Elmúlt éjfél, amikor a kutya ugatni kezdett. Éppen egy energiaital végét kortyolgattam, mert a két kávé semmit nem segített. Az sem, hogy otthagyott, “úgy”. Folyamatosan ő járt az eszemben. Leültem a dossziékhoz, de nem tudtam figyelni rá. Elővettem a telefont, hogy felhívom Gerdát, de nem akaródzott a hívás indítását megnyomni. Már megint. Nem,…
Utólag visszagondolva… elég hülyeség volt, de ahogy magamhoz tértem, már egyből a cetlit kerestem. Aztán a telefont. Beírtam a számot, és… nem, nem mertem megnyomni a zöld gombot. Hogyne! Még azt hiszi, hogy kell nekem! Én meg el fogom neki árulni, hogy az ő arca volt a szemem előtt, úgy élveztem egy brutál nagyot?! …
Nézett. Csak nézett azzal a csodaszép szemével. Kis gyémántok csillogtak benne, ahogy egyre közelebb hajolt. Addig be nem állt a szája, csak mondta, mondta a magáét. De egyszer csak vége szakadt a beszédének. Egy kávézóban ültünk. Csodaszép, őszi nap volt, hétágra sütött a nap, enyhe, langyos szellő fújt. A kávémat kavargattam, iszogattam bent, hátha kicsit…
Nem szerettem a gyors menet. Soha. Aztán jött Ő, akinek öt perc ideje is alig volt, és ott voltam én, akinek elvileg semmi dolga nem volt, ám folyamatosan pörögnöm kellett. Ő egy olyan kisugárzással rendelkezett, hogy nem lehetett elmenni mellette. Legalább is rám ilyen hatással volt. Egy irodaházban, pontosabban egy liftben kezdődött a kapcsolatunk. Beszállt…
Cigi a kezemben, a másikban a rongy, amivel éppen a szekrényt takarítom. Szutykos, hisz előző este rácsapódott a pezsgő, ahogy kibontottuk, és a maradékot is szeretem eltüntetni. Aztán fertőtleníteni. Napi rutin… manapság annyi bacilus van, hogy fogom a fejemet! Csengetnek. A kutya ugat. Kinézek az ablakon: elég nagy autó, oldalán a felirat. A kisajtóban egy…
Sanci egy tipikus nemsemmi fazon volt. Hatalmas kertes házzal, giga méretű, épített medencével – tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy tervezés, alapásás, csempézés, fuga, csövezés, stb., nem készen vett dolgokkal -, hatalmas tujákkal az udvaron, amik körbeölelték a medencét; részint árnyékolni, de inkább takarni. Ugyan az udvar hátsó részében volt elhelyezve, külön üzemeltető házikó épíve neki,…
– Miért nézel furcsán? – kérdeztem, amikor megdöbbent, hogy megcsókoltam a barátnőmet. Azt a fejet nehéz leírni… Hatalmasra nyílt a szeme, szinte megdermedt, aztán lassanként felengedett, a szája szegletében kaján mosoly bújkált, a szeme valami újfajta csillogással nézett rám. Egy bulin voltunk. Felső kategóriás bulin, én mint “my b partner” (=üzlettárssá avanzsáltam közben), ő pedig…
Még sötét volt, korán kellett indulnia dolgozni. Az egész irodaház üres volt, még a portás sem volt bent. A melltartóm a szekrényben maradt, hisz rohantunk. Hűvös volt a hajnal, a mellbimbóm élénken reagált: majd’ átdöfte az atlétámat. Őt sem hagyta hidegen. Odahajolt hozzám és forrón megcsókolt. Egyből elindult bennem valami. – Méghogy nem szereted hajnalban…