Nadrág
Hogy mi a legnehezebb? Az, hogy ne vegye észre. Hogy kettesben vagyunk, egy belvárosi, kihalt részen, és kurvára ne vegye észre rajtam, hogy az a pink farmer túl sok rajta. A hormonjaimnak. Amik jelzik, hogy kell, hogy kibaszottul kell.... Tovább »

Mint minden manapság, ez is egy közösségi oldalon kezdődött. Egy ártatlan kérdésre érkező válasszal. Aztán csevegés, telefon, és este már nálam volt....
Igen, megvan, megtaláltam Őt. Azt, aki tetszik, aki nagyon tetszik, és aki lehetséges harmadik lehetne. Nem mondom, hogy öt perc volt, mire megtaláltam, ki is az (másfél évig nézelődtem), de annyira jó, hogy brutális. Így, keményen, őszintén megmondva. Azt hiszem, egyre jobban bele vagyok zúgva. Már ha lehet ilyet mondani. Tetszett már régebben is, ő…
Naná, hogy velem történik ilyen, pont velem! A másik felem szerint egy nő nagyon megbámult és mosolygott, végigmért… az egyik bevásárlóközpontban. Nos, ugyanitt találkoztam Vele. Azzal a nővel, aki gyakorlatilag bitangjól néz ki (átlagos külső, de engem vonz, mint méhet a méz), rámköszönt, holott nem ismerem, és olyan mosolya van, hogy talán csak az angyaloknak…
Nem vagyok már fiatal. Mégis, ha úgy jön ki a lépés, bizony szeretem húzni a férfiak agyát. (A nőkét is, de arra mostanában kevesebb esélyem van. Vagy…) Az idősebb férfiakat egyszerűen nekem találták ki. Ilyen téren legalábbis. Nincs más kifejezés rá, csak az, hogy imádom, amikor megdöbbennek a nekem feltett kérdésre adott válaszomon. Legutóbb is egy…
Ennek vége. Vagyis annak vége. Annak a kapcsolatnak, ami egy kis gondot jelentett, hogy egy Édes Hármas kibontakozhasson. De felvet ez a “vége”, “szétmentünk” szó egy igen fontos etikai kérdést. Mennyi idővel a szakítás után lehet felhozni a magára maradt félnek, hogy tulajdonképpen nem lenne olyan nagyon rossz neki, ha beszállna harmadiknak? Egy nap? Kettő?…
Újabb ajánlat. Ám most egy olyantól, aki nagyon ismerős… és mondtam én, hogy meg akar dugni kapni! Tegnap beszédbe elegyedtünk. Nemrég szakított a barátnőjével – viszont a franc gondolta, hogy ennyire nem bírja szex nélkül! Már, így, azonnal ajánlatot tenni, aztán amikor ellentmondást nem tűrően közöltem vele, hogy nekem csaj kell, akkor annyit próbálva kihozni…
Megint ott tartunk, hogy csaj vagy pasi legyen a harmadik. Vagyis ismét felkerült témába – nos, valójában egyetlen alkalommal sem marad el, amikor kettesben vagyunk -, és hát mostanra én ráböktem valakire, hogy na őt, bár nem annyira olyan a külseje, mint aki nekem bejön, de ő kell. Mert csak. Mert működik a női megérzésem….
Mert vannak elveim. Azért nem sikerül mindig úgy és az, amit a másik kigondol. Időnként elgondolkodom: most én vagyok ennyire más, vagy a többi ember gondolkodik másként? Engem például abszolút nem zavar, ha ismerősről derül ki, hogy nem csak úgy tud hozzám vonzódni, ahogy “normális”, hanem máshogy is. Ha arról van szó, én is tudok…