
Ültem a sorok közt, hátul, valahol egészen hátul, hogy ne zavarjam az elöl levőket, az előadókat. Néztem őket, akik elöl voltak és hittek benne, hogy lehet ott valami újat tanulni. Nos, én már rég nem hittem benne. Volt köztük fiatal és idős, középkorú és gyereklelkű, akik a csodára vártak. Pesszimista vagyok, aláírom. Én mindig felkaptam…
Tovább »