Nem sok, de aránylag színvonalas kaszinókkal voltunk ellátva. Se Monacoba se Wienbe nem utazgattam soha, hogy játsszak egyet-kettőt. Imádtam az egyiket, ami a város központjának külső szélén volt. Szigorúan felnőttek mehettek be, nem is 18 év volt a korhatár, hanem több, és ha nem volt felírva a neved, mint vendég, be nem jutottál, sehogy. Külön… Tovább »
Kaszinó és szivarfüst
Nem sok, de aránylag színvonalas kaszinókkal voltunk ellátva. Se Monacoba se Wienbe nem utazgattam soha, hogy játsszak egyet-kettőt. Imádtam az egyiket, ami a város központjának külső szélén volt. Szigorúan felnőttek mehettek be, nem is 18 év volt a korhatár, hanem több, és ha nem volt felírva a neved, mint vendég, be nem jutottál, sehogy. Külön… Tovább »

Ha tudod, hogy valamire vágysz, valami nagyon bűnös dologra, ami tiltott, és csúnya, és fújj, de annyira kell, mint egy falat kenyér… na akkor ez lesz belőle. Olyat csináltam, amit ritkán: előkotortam a telefonszámát, és felhívtam. Hogy ha van ideje beszélgetni, akkor leugranék hozzá. Nem volt éppen a közelben, de visszahívott, hogy oké, este ott…
Nyár volt. A nyilvános wc-nél a földre terített törölközőn feküdt. Arányosan lebarnult test, vörösesbarna haj, türkiz színű fürdőruha, zöldes-barna szempár. Rám nézett. Végigmért. Tetőtől talpig. Elidőzött a fürdőruha felsőm pici domborulatán, aztán lentebb kúszott a tekintete. A szívem a torkomban dobogott. Mit dobogott?! Kalapált! Hát ilyen nincs! Ezt nem hiszem el! Itt? Ő? Nem hittem a…
Hogy milyen egy kamion belülről? Fogalmam sem volt róla egészen addig, amíg Joe be nem szerzett belőle saját használatra. Baromi tágas, olyan kis minigarzonnal, amit meglátva bennem is felmerült a világjáró körút megtétele. Volt tévé, lejátszók, hűtő, konyha bárral, sőt, még zuhanyrész is a wc mellett. Igaz, ez annyira pici, hogy éppen csak be-ki lehetett…
A könyvtárak egy molyos, poros, ódon helyiségnek minősülnek. Általában. Elárulok egy titkot: nem azok! Ugyanis tele vannak polcokkal, amik tartóoszlopai tökéletes kapaszkodót nyújtanak egy fékevesztett orgiának. Telt-múlt az idő, az utolsó vendég is elsétált jobb dolgára, a hatalmas, kőszobrokkal díszített épület pedig kihalt. Vagyis kihaltnak tűnt. De minden ki volt ott halva, csak a vágy…
Ültem a sorok közt, hátul, valahol egészen hátul, hogy ne zavarjam az elöl levőket, az előadókat. Néztem őket, akik elöl voltak és hittek benne, hogy lehet ott valami újat tanulni. Nos, én már rég nem hittem benne. Volt köztük fiatal és idős, középkorú és gyereklelkű, akik a csodára vártak. Pesszimista vagyok, aláírom. Én mindig felkaptam…
Nem sok izgatóbb dolog van, mint a nyári eső, ha hirtelen elkap minket és csak egy szál póló van rajtunk. Ahogy lehűl a forró levegő, a női mell kőkeményre változik, és szinte követeli a forró száj melegítését. Ha hetero, ha bi, ha homo az illető. Ezt sokan mondják, sokan tagadják, de én tapasztalatból beszélek. Egyszerűen…
A “Meghívlak szendvicsezni” nem mindig egy kósza pár falatot jelent a Subwayben. Bizonyos környezetben valami egészen mást. Bár ott is van hús és körítés, hol pipihús, hol kötözött sonka, de az egyebek közt nem a paradicsomkarika vagy a jégsaláta szerepel. Az uborka más kérdés… Itt nem egy olyan bulit tartanak, ahol a szendvics szó szerepel…
Van pár olyan koktél, ami nem a legmenőbb, ám nekem emlékek sorát idézi fel. Másoknak is lehet ilyen, tudom, hogy egy koktélhoz kötődik valamilyen emlékük. A belváros egyik legrégibb terén van egy pár bár, amik közül az egyikben különösen finomra készítik. A nagyobb poharas koktélok készítésénél egyes helyeken szokás felvizezni az innivalót – nos, itt…
Amikor a hegyek takarnak, és egy eldugott kis faluban vagy, az ősi hon egyik szegletében… az autón kívül pedig elindul az első hóesés, neked pedig az országból bizonyíthatóan távol kell lenned… akkor félelemmel vegyes érzelmek hatják át egész testedet. Meglátsz egy érdekes dolgot egy hegy tetején, és megdöbbensz: mintha Brazíliában lennél. De nem. Egészen közel…