Erotikus kalandok

Megdobogtatta a szívemet. Visszafele jöttem a nődokim sorszámkiadó automatájától, amikor én jobbra kanyarodtam le, és pont szembe találkoztam Vele. Felrémlettek a régi emlékek.   Volt, hogy versenyeztünk az autópályán – a rendőrségi ellenőrzések kikapcsolása egy telefonba került Neki -, a repülőtéren is gyorsultunk, a kis autókákat tökig hajtottuk. Magamban elmosolyodtam, mentem az emeletre. Nem akartam… Tovább »

A kezemben levő névjegykártyát forgattam. Az anyósülésen ott pihent a halom munka, szépen dossziékba rendezve, ahogy megkaptam, ám én az elmúlt eseményeken tűnődtem. Elmúlt? Nem igazán mondanám… Még mindig a hatása alatt voltam. A puncim még mindig sajgott, sóvárgott folyamatosan. Pedig gyors menet volt. Sokkal gyorsabb, mint bárkivel eddig. Dr N. János állt a papírdarabon,… Tovább »

Nézett. Csak nézett azzal a csodaszép szemével. Kis gyémántok csillogtak benne, ahogy egyre közelebb hajolt. Addig be nem állt a szája, csak mondta, mondta a magáét. De egyszer csak vége szakadt a beszédének. Egy kávézóban ültünk. Csodaszép, őszi nap volt, hétágra sütött a nap, enyhe, langyos szellő fújt. A kávémat kavargattam, iszogattam bent, hátha kicsit… Tovább »

Nem szerettem a gyors menet. Soha. Aztán jött Ő, akinek öt perc ideje is alig volt, és ott voltam én, akinek elvileg semmi dolga nem volt, ám folyamatosan pörögnöm kellett. Ő egy olyan kisugárzással rendelkezett, hogy nem lehetett elmenni mellette. Legalább is rám ilyen hatással volt. Egy irodaházban, pontosabban egy liftben kezdődött a kapcsolatunk. Beszállt… Tovább »

– Miért nézel furcsán? – kérdeztem, amikor megdöbbent, hogy megcsókoltam a barátnőmet. Azt a fejet nehéz leírni… Hatalmasra nyílt a szeme, szinte megdermedt, aztán lassanként felengedett, a szája szegletében kaján mosoly bújkált, a szeme valami újfajta csillogással nézett rám. Egy bulin voltunk. Felső kategóriás bulin, én mint “my b partner” (=üzlettárssá avanzsáltam közben), ő pedig… Tovább »

– Na jó, hát ez így nem mehet tovább, ez már kapcsolat! – szólalt meg a telefonba, ahogy felvettem. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az össze-összejárunk, egymás kedvére egy kicsit túllőtt a célon, úgy vettem észre. Elég sok dolgom volt akkor. Nem csak az otthoni munkával csúsztam el – álltak az edények a mosogatóban,… Tovább »

Elkapott. Éppen a tésztát kerestem a vacsorához. A hús már illatozott, a víz zubogva várta, hogy a tészta belekerüljön. Ő pedig epedve várta, hogy megdughasson. A szoknyám alatt nem volt semmi. Már a kocsiban is látta, és ez nagyon felizgatta. Éreztem, ahogy hozzám dörzsölte a farkát. Kemény volt. Meglepődtem, hisz egyetlen ujjal sem értem hozzá,… Tovább »

Jött felém és le sem tudtam venni a szememet róla. Mágnesként vonzott. Ahogy közeledett, azokkal a ruganyos léptekkel, mint akinek a földbe gyökerezett a lába, úgy álltam. Megkövülve. Te jó ég, hogy lehet ennyire szép egy pasi? Ennyire magával ragadó? Ennyire csak olyan, hogy arról ábrándozz: mikor és hogyan lehet levenni róla a ruhákat? Átölelt…. Tovább »

Tisztázni akartam: egyszeri alkalom volt. Felhívtam, hogy elugranék hozzá, beszélnünk kellene. Valahogy sejtette, miről akarok beszélni. A libákat lerázta, fogalmam sincs, milyen nehezen – bár sejtem, hogy nem volt könnyű. Tapadtak rá a csajok. Fiatalok, még fiatalabbak, középkorúak, idősek, mindenféle korúak. Hellyel kínált. Előhúzta a bort. Nem kértem, vezettem. De nem hagyta magát. Rábeszélt, hogy… Tovább »

Mondhatni sétáltam. A lótás-futás helyett szebb ezt a kifejezést használni. Már délelőtt olyan fáradt voltam, hogy a szokásos helyemre leültem, mert ott tartottam, hogy vagy most iszok egy kávét, vagy délután le kell adnom másnak a kamera előtti beszédet. Sok-sok jéggel ittam a kávét, szívószállal. Hosszú, fekete szívószállal. A barista srác öntött rá nekem extra kávés… Tovább »