Erotikus kalandok

Megdobogtatta a szívemet. Visszafele jöttem a nődokim sorszámkiadó automatájától, amikor én jobbra kanyarodtam le, és pont szembe találkoztam Vele. Felrémlettek a régi emlékek.   Volt, hogy versenyeztünk az autópályán – a rendőrségi ellenőrzések kikapcsolása egy telefonba került Neki -, a repülőtéren is gyorsultunk, a kis autókákat tökig hajtottuk. Magamban elmosolyodtam, mentem az emeletre. Nem akartam… Tovább »

Nézett. Csak nézett azzal a csodaszép szemével. Kis gyémántok csillogtak benne, ahogy egyre közelebb hajolt. Addig be nem állt a szája, csak mondta, mondta a magáét. De egyszer csak vége szakadt a beszédének. Egy kávézóban ültünk. Csodaszép, őszi nap volt, hétágra sütött a nap, enyhe, langyos szellő fújt. A kávémat kavargattam, iszogattam bent, hátha kicsit… Tovább »

– Na jó, hát ez így nem mehet tovább, ez már kapcsolat! – szólalt meg a telefonba, ahogy felvettem. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az össze-összejárunk, egymás kedvére egy kicsit túllőtt a célon, úgy vettem észre. Elég sok dolgom volt akkor. Nem csak az otthoni munkával csúsztam el – álltak az edények a mosogatóban,… Tovább »

Tisztázni akartam: egyszeri alkalom volt. Felhívtam, hogy elugranék hozzá, beszélnünk kellene. Valahogy sejtette, miről akarok beszélni. A libákat lerázta, fogalmam sincs, milyen nehezen – bár sejtem, hogy nem volt könnyű. Tapadtak rá a csajok. Fiatalok, még fiatalabbak, középkorúak, idősek, mindenféle korúak. Hellyel kínált. Előhúzta a bort. Nem kértem, vezettem. De nem hagyta magát. Rábeszélt, hogy… Tovább »

Mondhatni sétáltam. A lótás-futás helyett szebb ezt a kifejezést használni. Már délelőtt olyan fáradt voltam, hogy a szokásos helyemre leültem, mert ott tartottam, hogy vagy most iszok egy kávét, vagy délután le kell adnom másnak a kamera előtti beszédet. Sok-sok jéggel ittam a kávét, szívószállal. Hosszú, fekete szívószállal. A barista srác öntött rá nekem extra kávés… Tovább »

Ültem a sorok közt, hátul, valahol egészen hátul, hogy ne zavarjam az elöl levőket, az előadókat. Néztem őket, akik elöl voltak és hittek benne, hogy lehet ott valami újat tanulni. Nos, én már rég nem hittem benne. Volt köztük fiatal és idős, középkorú és gyereklelkű, akik a csodára vártak. Pesszimista vagyok, aláírom. Én mindig felkaptam… Tovább »

Üldögéltem a fagyizó teraszán, egy szép és nagy hotel árnyékában. Előttem a szökőkút, mögötte a templom. Kanalaztam a fagyit a kehelyből. Élveztem, ahogy hosszan csúszik le a torkomon, hűsítve egész testemet. Nem az a felfújt jégkrém, hanem igazi, főzött fagyi volt. – Leülhetek? – kérdezte a székre mutatva. Körbenéztem: egyetlen szabad asztal/szék sem volt már…. Tovább »