<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Erotikus kalandok</provider_name><provider_url>https://erotikuskaland.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kata E.</author_name><author_url>https://erotikuskaland.cafeblog.hu/author/erotikuskalandokgmail-com/</author_url><title>Nadrág</title><html>&lt;p&gt;Hogy mi a legnehezebb?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az, hogy ne vegye észre. Hogy kettesben vagyunk, egy belvárosi, kihalt részen, és kurvára ne vegye észre rajtam, hogy az a pink farmer túl sok rajta. A hormonjaimnak. Amik jelzik, hogy kell, hogy kibaszottul kell.&lt;!--more--&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha pasi lennék... de nem vagyok az... és igen, leszedném róla. Ott, a kis cabrio első ülésén, hogy az összes lakó lássa a környéken. Vagy éppen hogy ne lássa. Hogy a kormányhivatal már ne fogadjon se munkatársakat, se ügyfeleket. Hogy ne ott legyek, hanem valahol máshol. Vagy ha ott vagyok, a portás felengedjen, csak mert anno ott... tudom az épület rajzát, hogy hol van az a bőrfotel, amiben lehet dugni, mert pont ott nem recseg a padló, a bőrborítású ajtó pedig jó hangszigetelő...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Amikor beparkolt, annyit kérdezett:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;- Ismered a környéket?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;- &lt;em&gt;Pókerarc... Én ne ismerném?&lt;/em&gt;?? Aha, &lt;em&gt;mondjuk úgy, hogy&lt;/em&gt; ismerem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;- Naaa! Csak nem dolgoztál itt?!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;- &lt;em&gt;Pfúúúbazdmeg, ha én elmondanám neked, hogy miket csináltam &lt;/em&gt;&lt;em&gt;itt... hány és hány éjszakán át... hogy ki az, aki miatt fenekestül felfordult az addigi posvadány kis életem... milyen csodákat éltem át én itt, ezek közt a falak közt... ha te tudnád, sejtenéd, milyen, ha... amikor azt mondják neked, hogy 3 óra van, te pedig csak visszakérdezel, hogy hajnali vagy délutáni... &lt;/em&gt;Tulajdonképpen igen, itt is dolgoztam.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csak tudnám, miért olyan nehéz kimondani. Érzem a vibrálást. Ott vannak a félmondatok, a kacér pillantások. Hogy ő akar... kettesben... Hogy valamit nagyon akar. Csak velem, a másik felem nélkül. Kimondva azt a pár szót, ami számomra egyérelmű. A jelszót. Azt a jelszót, ami egyet jelent a zöld úttal.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Miért? Miért? Miéééért??? Miért nem hajolok oda? Hogy a belvárosi forgalmat totál feltartsuk, hogy délután majdnem négy óra van, vége a hivatali időnek, mindenki menne haza, de én odahajolnék, a kezem becsúszna a combjai közé, mint legutóbb is, amikor... éreztem a bőre finom puhaságát... amikor éjszakákon át csak ő járt a fejemben... a kódok pedig a szemem előtt megállás nélkül peregtek, én pedig nem tudtam, hol vagyok, mint egy robot végeztem a munkámat... azóta mennyi idő eltelt, és még mindig nem tudja - hivatalosan... de sejtem, hogy meglesz. Hogy végre megszűnik az a kínzó vágy... és bebocsájtást lehet nyerni a Paradicsomba.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az újabb autó, a fekete Mercedes cabrio motorja pedig felbőgött a zöld lámpánál...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone &quot; src=&quot;https://images.caricos.com/m/mercedes-benz/2019_mercedes-amg_e53_coupe_and_cabrio/images/2560x1440/2019_mercedes-amg_e53_coupe_and_cabrio_13_2560x1440.jpg&quot; width=&quot;715&quot; height=&quot;402&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>