Igen, megvan, megtaláltam Őt. Azt, aki tetszik, aki nagyon tetszik, és aki lehetséges harmadik lehetne. Nem mondom, hogy öt perc volt, mire megtaláltam, ki is az (másfél évig nézelődtem), de annyira jó, hogy brutális. Így, keményen, őszintén megmondva.
Azt hiszem, egyre jobban bele vagyok zúgva. Már ha lehet ilyet mondani. Tetszett már régebben is, ő köszönt rám először – és azóta is verem a fejemet a falba, mekkora barom vagyok, hogy nem kezdtem vele akkor beszélgetni, mert ott volt az alkalom.
Hülyeség, de tényleg olyan, mintha kis tini lennék, pirulós kamasz, és a szobám falára tenném ki a kedvenc popsztár képét… ja, van fotóm róla. Egy kép szegletében van ott. Saját képen. Úgy, hogy fel sem merült bennem, hogy ott van. Jóval később vettem észre, hogy Ő van a sarokban. Tiszta paparazzi! 🙂
Legborzasztóbb – ha lehet ilyet mondani -, hogy magamat látom benne. Kapcsolódik a munkája az enyémhez, mondjuk így. Fiatalon/fiatalabb korában ugyanolyan kis… “carpe diem!” volt, mint én.
Hogy mikor fogom megkaparintani? Nem tudom. De az a nő kell nekem. Persze csak ha ő is akarja. Nála szebb arcvonalú, szemű, testű nőt nem nagyon lehet találni, vagy csak én nem láttam. (Hogyhogy nem lett szépségkirálynő? 😀 Amilyen pénzes és befolyásos a férje… )
Felriadtam már arra éjszaka, hogy vele vagyok egy ágyban, éppen vetkőztetem… a szám az ő száját harapdálta… nem, senki más nem volt közben, aki éppen ilyet tett volna fizikailag, tehát csak álom volt. Remélem, valóra váló álom. Baszott jó álom. Élvezetes.
Másik felem is tud a dologról. Az ő szavaival élve: “szép, szép – észre vetted, hogy azok a nők jönnek be neked, akik hozzád hasonlítanak?”. Azért elgondolkodtató, hogy vajon mennyire van ennek köze a génekhez? Van egyálalán köze hozzá? Talán valami oka van annak, hogy sokmillió nő közül pont ez az egy az, aki mágnesként vonz. Mintha egy sötét tengerparton nyomnám a gázt, és hirtelen felvillanna egy ismeretlen eredetű fény. Rám zuhanna. Amitől nem tudok és nem is akarok menekülni.
Nem látom minden nap. Sajnos. Még nem fértem a combjai közé. Csak azt tudom, hogy kurvanehéz a vezetésre koncentrálni, ha a másik felem megszólal, hogy “ott van a kis barátnőd”!, és mutat egy pontra, ahol igen, Ő van. Összekötött, szőke hajjal babrál a kulccsal, hogy a társasház ajtaját kinyissa.
Azért is kurvanehéz, mert egy telefon, és ott vagyok, tőle pár méterre. Mert munka van. Mellette. Melós, kicsit sminkes pofával kell úgy, teljesen másra koncentrálni, hogy tudom: éppen Őt dugja valaki pár méterrel arrébb. Bármelyik pillanatban szembe jöhet velem. A szőke hajával, csodaszép szemével, akár kócosan – és amikor Rá nézek, magamat látom. Meg Őt. Együtt és külön – egyszerre.
Kommentek