Megdobogtatta a szívemet. Visszafele jöttem a nődokim sorszámkiadó automatájától, amikor én jobbra kanyarodtam le, és pont szembe találkoztam Vele. Felrémlettek a régi emlékek.
Volt, hogy versenyeztünk az autópályán – a rendőrségi ellenőrzések kikapcsolása egy telefonba került Neki -, a repülőtéren is gyorsultunk, a kis autókákat tökig hajtottuk. Magamban elmosolyodtam, mentem az emeletre. Nem akartam kiszakadni az emlékek felhőjéből.
Leültem a helyemre. Még vagy huszonhatan voltak előttem, volt időm merengeni, behunytam a szememet…
Felrémlett a hangja, a mosolya, az a ruganyos lépése, amikor sétáltunk a bank előtt fagyival a kézben, és úgy igazán végigmértem, miféle fickó is ő. Akkor néztem meg először igazán. Kicsit bele is zúgtam hirtelen. Rövid volt a haja, elöl zselével beigazítva, egy tincset viszont nem jól nyalt be a helyére, mert bele-belekapott a szél – próbálta szétborzolni. A nap sütött, csodaszép tavasz végi, nyár eleji idő volt. Sok, különféle, ínycsiklandó illatot hordott a szél, a mekis hamburger illata keveredett az éppen nyíló virágok illatával, valahol éppen kürtőskalácsot sütöttek a közelben, és egy nagyon szuper parfüm illatát, ami egyszerre volt édes és fűszeres, lágy és keményen férfias… valahogy felborzolta az idegszálaimat, a vérem mindig felpezsdült tőle. Ugyanazt az illatot éreztem előtte is rajta, de rá sem hederítettem. Sejtettem, hogy valahonnan, valami menő boltból szerezte be, mert nem jön szembe velem mindig az utcán.
És ugyanezt az illatot éreztem most is. Messzi távolból, majd egyre erősebben. Aztán megszólalt a mély, selymes hang, egészen közelről:
– Jó reggelt, Csipekrózsika!
Kinyitottam a szememet. Ő állt ott. Felém magasodott.
– Megtaláltalak végre. Kapok egy csókot? – kacsintott rám. A körülöttem levők egy kissé döbbent pofát vágtak, és próbáltak nem odafigyelni, de látszott rajtuk, hogy a telefonok és reklámújságok böngészésén túl oda-odapislognak, igyekezve diszkréten felmérni, vajon ki lehet ez, meg ki lehet a másik, és mi közük van egymáshoz.
– Naná! – vigyorogtam rá, és nyújtottam az arcomat.
Belemerültünk a beszélgetésbe. Elég régen találkoztunk már, de ő pont azok közé tartozott, akikkel ott lehetett folytatni, ahol legutóbb abbahagytuk a beszélgetést.
Közben behívtak.
– Megvárlak – mondta.
Bementem, elregéltem, hogy csak a recept kell meg egyébként tök jól vagyok, semmi bajom – amit a véreredmény is alátámasztott. Fogigátlóbogyó papírja kézbe, és egy új fajta óvszer is, ami tesztüzemben van, próbáljam ki, ha buliban járok. (Ezért imádom ezt a dokit, mert ismeri a pacienseket, és ha van, ad termékmintát. Extra új cuccokat lehet nála kipróbálni.)
Elraktam a kapott dolgokat, kimentem. Kint ott volt, megvárt tényleg. Együtt sétáltunk át a parkolóhoz. Véletlenek ugyebár nincsenek, mégis 3 autó volt az övé és az enyém közt, de mivel újítottunk mindketten, nem tudtuk. Megbeszéltük, hogy elugrunk hozzá.
A kutyája egyből megismert.
– Kérsz kávét? – kérdezte, amire természetesen igennel feleltem.
Csodálatosan éreztem magamat. A kávé finom volt, a társaság szuper. Egyáltalán nem volt kérdéses, hogy ha úgy alakul, akkor kipróbálom a nadrágom zsebébe süllyesztett kis zacskó tartalmát.
Elmesélte, milyen kapcsolatai voltak eddig, nagyrészt futó kalandok. Nem is kereste az Igazit, nem látta értelmét a dolognak. Én is meséltem. Hogy nekem ha minden igaz, ott lenne az Igazi, de valami nem okés vele. Időnként megjelenik, majd eltűnik. Én pedig nem tartom magamat olyan hülyének, hogy nekiálljak nyomozni utána, mikor merre cselleng, kivel, és mégis mi a fenéért viselkedik nemnormálisan. (Szerinte is nemnormális a János viselkedése…)
A kávé elfogyott. A hormonjaimat bizgerélte az illata, ami körüllengte. Már út közben elárultam neki, mi van a zsebemben, amire kaján vigyor volt a válasz. Folyamatosan azt éreztem, hogy lépnem kell. Aztán egyszer csak elkezdett nézni. Mélyen. Kész, végem volt. Éreznem kellett… a száját… a finom ívű, kávéfoltos száját. Ki akartam puhatolni, milyen a szája érzete.
Közelebb hajoltam, még közelebb…
Music Box Films
Összeért a szánk. Valahol mélyen bennem egy sóhaj kapott szárnyra, amit az ő kezének érintése okozott. Az, hogy átölelt, szorosan tartott. A nyelve egyre mélyebben jutott a számba, a torkomig lenyúlt, éreztem, hogy akarja ő is.
Megint átcsap a barátság valami másba – gondoltam magamban, de bánja kánya!, akarom, érezni, tudni, minden egyes porcikáját!
Szavak nélkül tudtam, mit akar. Folyamatosan csókolóztunk, úgy mentünk, araszoltunk a szobája fele. Belökte az ajtót, arrébb rúgta a földön levő dolgokat. Letett óvatosan az ágyra. A csókjai a nyakamat érték, a szám kiszáradt, annyira finom volt.
Átkaroltam, öleltem, odanyújtottam magamat, kényeztessen. A kezemet lecsúsztattam a nadrágjához, elkezdtem simogatni a nadrágján keresztül a férfiasságát. Egyre keményebben dudorodott, a hegye lassan nem volt kitapintható – és mivel éreztem a hangján, a lélegzetén, hogy mire vágyik, elkezdtem kiszabadítani.
Felállt, hogy könnyebben hozzáférjek a nadrág gombjához. Az övet kihúzta a bújtatókból, a többi rám maradt. Ültem az ágy szélén, ahol annyit röhögtünk, filmeztünk, popcornt zabáltunk – és most azt se tudtam, hova kapjak hirtelen, mert felpezsdített, elrepített egy olyan érzéki világba, ahol jó volt, és nyoma sem volt a barátságnak, helyette a szenvedély vett át a helyét.
Elsötétült a szeme, ahogy a kezembe vettem a férfiaságát. Mély sötétkékké változott. Végignyaltam. A golyóktól a hegyéig. Vastag volt, a makkra a bőr ráhúzódva, és már így is meglehetősen hosszú. Aztán a számba vettem. Az “aaaaahhhh!” azonnal feltört a torkából.
Az övét a hátam mögé lendítette, azzal húzott a farkára. Nem engedett. Durván volt a torkomban, de nem érdekelt, mert finom volt, és nagyon izgatott, ahogy nem tudtam mozdulni tőle. Nem is akartam…
Volt valami tiltott, jólesően különleges érzés benne, hogy Vele voltam. Barátból lett valami teljesen más. Megint, egy újabb emberrel történt meg ez. Hát minden pasi egyforma…
A számba már alig fért be. Fene se gondolta, hogy ekkora van neki! Hisz egy teljesen átlagos külsejű, nagyjából 180 cm magas srác volt, hirtelenkék szemmel, kicsit izmosan – nagyjából minden sarkon kettő jön szembe az emberrel ilyen srácból.
A hátamra döntött, fel az ágyra. Felmászott az arcomhoz és lassan elkezdte az arcomat csókolni, a számat, az államat, a nyakamat. Lentebb csúszott. A felsőmet lassan görgette le rajtam, a szájával is segítve a keze munkáját. Engem a forróság öntött el folyamatosan. A melltartómat gyorsan ki tudta kapcsolni, levette, félredobta.
A kibuggyanó mellem bevadította. Hol egyiket, hol másikat kényeztette. Kezébe vette, méricskélte, csókolta. Pár nyögés után már egyértelmű volt, mit szeretne. Lentebb kúszott, a farkát a mellem közé tette és elkezdtem a kezemmel mozgatni a mellemet, miközben a farkán a bőrt húztam fel-le. Hirtelen ötlettől vezérelve hátracsúsztam a combjai közt, a számba vettem a szerszámát és csitítottam. Az előnedv már a nyelvemen volt. Vissszanyomtam magamat az előző pozícióba. A nadrágomat kezdtem letolni, az alsómmal együtt. Értette.
A szerszámát a kezébe fogta, aztán letérdelt a combom közé. Óvatosan végignyalt.
– Óóóó, te! – hallottam elfojtott hangját. Aztán újra lecsapott a nyelve. Körbejárt, szívta az ajkaimat, az ujja óvatosan kitapogatta a bejáratot. Hangosan nyögtem, ahogy a nyelvével kiszabadította a csiklómat fogságából. A fogai közé vette óvatosan, aztán a nyelve érintette a leghegyét. Sikoltottam az élvezettől – felbátorította. Hol a csiklómat nyalta, hol az ajkakon játszott mesterien.
Megcsapott az illata, ahogy fölém magasodott. Felsóhajtottam, isteni volt.
– Gyere! – szólt a felhívásom, majd a nadrágom után tapogattam. Elővettem a kis csomagot, felhúzta.
– Még éppen jó – mondta.
Semmi síkosító nem kellett, annyira felizgatott. Végre bennem volt. Mintha hazaértem volna, mintha mindig is ott kellett volna lennie, bennem, rajtam… Be-ki… be-ki… ritmusosan mozgott. Furcsa boldogságot éreztem, hogy nem más, hanem ő van ott. Átkulcsoltam a lábammal a fenekét.
A testem is válaszolt, de máshogy. Átbillent az érzékek birodalmában arra a síkra, ahol szimplán érez az ember, élvez, és közben az agya végig kívülállóként tekint az egészre.
Furcsa gondolatok keringtek a fejemben. Száguldoztak körbe. Mindenesetre a gumióvszer bírta a kiképzést.
Miután elélvezett, kihúzta a farkát. Ledőlt mellém az ágyra és levegő után kapdosott. “Hát ő is csak egy pasi? Egy strigula a falamon? Ennyi?” – húztam el a számat. Észrevette, és értetlen arcot vágott. Nem világosítottam fel, csalódottnak éreztem magamat, de mosolyt erőltettem az arcomra. Pedig tulajdonképpen én akartam a dolgot. És fogalmam sem volt róla, akarok-e folytatást vele.
Kommentek