Úristen, hol a cigim? Gerda kinyúvaszt, ha észre veszi, de ezután a fickó után muszáj rágyújtani. Ez mire volt jó? Oké, hogy befejezte, amit félbehagyott, de… de mi a francot gondol, mi vagyok én? Ki vagyok én?
Persze, hogy ilyenkor nem találom meg azonnal a dobozt… Pedig a doboz nem tűnt el, át sem alakut, Einstein törvénye itt nem állta meg a helyét. A gyújtóm megvan, szorongatom ezerrel, hogy legalább az ne tűnjön el.
Érzem, ahogy kifolyik belőlem. Még mindig meleg. Basszus, izgat! Az, ahogy folyik kifele! Ezt hogy…?! Valaki kell, most, azonnal. A betűk összefolynak az előttem, ahogy próbálnék a munkára koncentrálni. A számok ott vannak, de egyszerűen nem ugrik be, mi is vonatkozik oda. Érzem a keze érintését, ahogy simogatott, markolt belém. Odanéztem: igen, meglátszik még mindig a nyoma. Fenébe, akkor Gerda storno. De a cigi… a cigi megvan! 🙂
Na hol is tartottam? Kedvenc kávésbögre elő, kávéfőző beizzítva, és a kávé… a kávé ott van, ahova János lökte. Óóó, hogyaza…! Már megint rajta jár az agyam! A kezével lökte arrébb. Aztán egészen máshol járt vele… nagyon máshol… na nem! Meló van! Dolgozni kell!
flickr.com
Megvan a gyújtó, kézbe veszem. Dilemmázom egy kis ideig, meggyújtsam-e vagy sem. Kinyitom a teraszra nyíló ablakot és kilépek.
Muszáj. Kell. KELL!
A közösségi oldalt böngészem, fránya wifi, hogy nem szereti igazán az ajtókat! Megnősült a volt csoporttársam… egy gratulációt csak odaírok neki. Aztán azon kapom magamat, hogy akaratlanul is a Dr. N. János nevet ütöm be. Bejövő hívás. Gerda. Meg se nyomtam a gombot, felvette a telefon. Talán égi jel…?
– Szia drágám! Ébren vagy? – hű a francba, most mit csináljak? Cigi lóg kifele a számból, a füstöt eregetem. – Itt vagyok két utcányira tőled, és be vagyok indulva. – Azt én is… de rohadtul ám!
– Oké, gyere! – hallom a hangomat valahonnan messziről. Miért mondtam, hogy jöjjön? Nincs farka! Nem pasi, ő NŐ! Nekem pedig fasz kell, egy oltári jó erezettel tarkított farok!
Nem kellett sokat várnom, már meg is állt a ház előtt. Pattant kifele, jött, nyitotta a kisajtót. A cigit meglátta a kezemben.
– Nekem is adsz? – kérdezte mosolyogva, én pedig nyújtottam a dobozt felé. Látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Erről árulkodott a felhúzott szemöldöke alól kérdőn tekintő szeme. Ismert. Jobban is, mint akartam talán.
– Pasi… – kezdtem volna a magyarázkodást, de közbeszólt
– Azok faszok! Semmi mások, csak rohadt, semmire kellő faszok! Ne törődj velük!
– De… azt hiszem, nekem már most többet jelent…
– Na majd megmutatom én neked, mi az, ami jelent bármit is!
pinterest.com
Azzal megcsókolt. A szája édesen forrt az enyémre. A nyelve hamar utat talált, körbejárt a számban. Mintha tangót járna. Fel-le, körbe… Basszus, brutál módon izgató volt! A ruháit kezdtem róla lehúzni. A nadrág, ami rajta volt, igazából nem jelentett kihívást. Neki sem az enyém, benyúlt, kitapintotta duzzadt nagyajkamat.
A nyakam hamar riadót fújt, ahogy a szája édesen végigcirógatta a bőrömet. A kulccsontomnál hosszan elidőzött. A pulcsim valahogy ott, a hideg teraszon lekerült rólam, de nem bántam. Forróság járta át az egész testemet. Más, mint Jánossal. Tudtam, hogy most megkapom, amit akarok. Amit szeretnék. Ami kell.
Gerda felkapott, elindultunk befele. A fürdőszobában megengedte a csapot és ruhástul aládugott. A mellbimbóm hirtelen mint a kő, olyan kemény lett. A szájába vette, pólón keresztül még izgatóbb volt, mint anélkül.
A hideg zuhany beindítása durván kizökkentett az álmodozásból. Jánost láttam magam előtt, Gerda nyálát éreztem a mellemen. János kezére vágytam, Gerda keze matatott a nadrágomban. Széthúzta a nagyajkakat… egy erős sóhaj tört fel belőlem. A kezét odanyomta. A csiklóm magától előbújt, várta a további kényeztetést. A víz végigfolyt a ruhámon. Ő lehúzta rólam az összeset.
Pofon vágott.
Hirtelen azt se tudtam, mi történt, néztem bambán.
– Kis kurva! Egy faszt engedsz magadba, helyettem?
Kommentek