Lift 4. rész

Hát, visszajött. Elmúlt éjfél, amikor a kutya ugatni kezdett. Éppen egy energiaital végét kortyolgattam, mert a két kávé semmit nem segített. Az sem, hogy otthagyott, “úgy”. Folyamatosan ő járt az eszemben. Leültem a dossziékhoz, de nem tudtam figyelni rá. Elővettem a telefont, hogy felhívom Gerdát, de nem akaródzott a hívás indítását megnyomni. Már megint. Nem, valami másra vágytam. Másvalakire. Jánosra. A kemény farkára, a bársonyosan barna szemére, hogy megfogjam, hogy ő megfogjon, hogy elétérdeljek, hogy leszopjam.

A telefonom megrezzent. Aztán nem hagyta abba. így odapillantottam: bejövő hívás Dr N. J.-től.

– Ébren vagy még? – szólt bele a telefonba.

– Igen. Dolgozom.

– Kicsit abba tudnád hagyni a kedvemért?

– Mit kapok érte? – bújt belém a kisördög. Mint egy tini, azt csinálod, fújj! szólalt meg a belső hang.

– Engem. Ha beengedsz.

Felpattantam, rohantam az ajtóhoz. Kezdtem tényleg meghülyülni. Csak észre ne vegye rajtam! Olyan lettem, mint az első szerelmes kislány, aki az imádott popsztárját látja a tévében és rohan, mindent hátrahagyva.

Kinyitottam az ajtót. Nem teketóriázott, egyből csókolt. A hajamba túrt, a mellemet markolta. Mint a filmekben, úgy csukta be a nagy bejárati ajtómat, lábbal rúgva, miközben én az ölében voltam.

– Merre van a hálószoba? – kérdezte.

– Ott – mutattam a hátul levő ajtóra.

– Az messze van – mondta és a konyhapult fele vette az irányt. A kávés zacskót egyszerűen arrébb söpörte, engem pedig felültetett a pultra. Türelmetlen volt, én pedig már ennyitől, hogy ott van, érzem, totálisan beindulva.

A nyakamba harapott, aztán folytatta lentebb. A pólómat egyszerűen lehúzta rólam. A látványra hatalmasat sóhajtott. A mellbimbóm a hidegtől hegyesen meredt felé, ő pedig lecsapott rá. Kezével a nadrágszíját csatolta ki, majd egy határozott mozdulattal kihúzta a pántból és a derekam mögé vetette.

A nadrágja a földre omlott, ő kilépett belőle és arrébb rúgta. A pólója rég lekerült róla, valahol az ajtó és a konyhába való belépés között.

Ott állt előttem, pár centire tőlem, teljes életnagyságban, anyaszült meztelenül. A szívem a torkomban dobogott, a kezem felfedező túrára indult rajta. Aprólékosan kitapogattam a mellizmát, a mellbimbóján eljátszottam egy kicsit, aztán lentebb csúsztattam a kezemet. A farka csodálatos formájú volt. Nem túl nagy, nem is pici, szépen erezett… egyszerűen késztetést éreztem rá, hogy leugorjak a pultról és bekapjam a számba.

Ahogy a nyelvemmel végighaladtam rajta, hatalmas nyögést és sóhajt hallottam. Körbe-körbe nyalogattam. A hajamat fogta, úgy tartott maga előtt. Rányomott a farkára, hogy a torkomban érezzem. Egyre duzzadtabb volt. Egyszer csak megálljt parancsolt és újra feltett a pultra. Most ő guggolt elém és a nyelvét éreztem a puncimon. Először végignyalt egyet-kettőt. Aztán az ujjai utat találtak és keményen belém nyomta. Türelmetlen volt, éreztem rajta. Körbetapogatott kétszer-háromszor, aztán felállt és a farkával felnyársalt. 

A kávékrémport tartó üvegem jóval arrébb került, ahogy a lökései nyomán mozgott az egész konyhapult. Be-ki, be-ki, sóhajtott, nyögött folyamatosan. Nem várt meg. Esze ágában sem volt. De egy furcsa, megmagyarázhatatlan okból nem is érdekelt, csak az volt a fontos, hogy neki jó legyen. És ahogy éreztem, jó is volt. Bennem volt! Visszajött és meg akart dugni. A keze a fenekemen pihent, aztán belém markolt erősen. Fájt, de nem számított. Hördült egyet és elernyedt.

Kérdőn néztem rá.

– Sietnem kell – mondta. Nos, sietett. Én pedig a forró nedvét éreztem magamban, ahogy folyik kifele.

Felkaptam a bemcsi gatyót, a kabátot és elengedtem. Ki az ajtón. Hisz mennie kell. Hogy hova, kihez, miért nem maradt éjszakára… mind-mind olyan kérdés, amire nem tudtam a választ.