Lift

Nem szerettem a gyors menet. Soha. Aztán jött Ő, akinek öt perc ideje is alig volt, és ott voltam én, akinek elvileg semmi dolga nem volt, ám folyamatosan pörögnöm kellett.

Ő egy olyan kisugárzással rendelkezett, hogy nem lehetett elmenni mellette. Legalább is rám ilyen hatással volt.

Egy irodaházban, pontosabban egy liftben kezdődött a kapcsolatunk. Beszállt Ő is, és megéreztem az illatát. Egy édes, ám vad parfüm illata terjengett a levegőben, nekem pedig a szőr felállt a karomon. Ahogy közelebb lépett, én megbabonázva álltam ott, szinte leesett állal, a testemet forróság öntötte el. Nem értettem a dolgot, hogy átéltem már sok mindent, mégis ennyire kizökkentett egy pasas a nyugalomzónámból.

Megnyomta a gombot. A keze annyira szép volt, annyira elkalandoztam, hogy nem is értettem saját magamat. Csak néztem, és szinte éreztem, hogy az a kéz rajtam játszik, a testemen fel-alá kalandozva… Tűzforró voltam, és nem értettem az okát. Ép ésszel fel nem fogható volt, hogy csak a látvány ilyen hatással legyen rám.

Le kellett hunynom a szememet, hogy kicsit magamhoz térjek. A hirtelen dübbenés váratlanul ért, az egyensúlyomat is elvesztettem. Kénytelen voltam a falnak támaszkodni.

A lift megállt. Két emelet közt. Én ijedten pislantottam: most mi lesz?, majd automatikusan nyúltam a kezelőpanel fele, de egy kéz megállított. Megfogta a kezemet és odahúzta a zakójához. Ráemeltem a szememet. Belemélyedtem a barna szempárba. Mintha eltűnt volna minden, a külvilág megszűnt létezni. Mintha valami furcsa, mély szakadék lenne, egy örvény.

Magához húzott. Az arcomon éreztem a lehelletét. Meleg volt. Úgy súgta: “Nyugi, semmi baj!”. Aztán megérintette a számat. Puhán, tapogatózva csókolt. Kinyitottam a számat résnyire. A nyelve behatolt. Tudta, merre kell nyúlnia a kezével. Az illata bódított, és eljutottam egy olyan pontra, hogy nem érdekelt a külvilág. A kezemet felemeltem, megadóan.

pinterest.com

Szinte semmit nem tett, én máris a rabja voltam. A mellemet markolta, a nyakamat csókolta, én pedig egyre gyengülő lábakkal próbáltam önmagamnak parancsoltni. Nem ment. A testem engedelmeskedett Neki. A fejemben pedig folyamatosan zakatolt: “Mindjárt jönnek és kiszabadítanak”, miközben azt kívántam: soha ne érjen véget ez a mámor!

Belefúrtam a számat a nyakába és megharaptam. Óvatosan harapdáltam, bátorítva, hogy nyugodtan matasson tovább rajtam. A lábamat szétnyitottam, hogy kényelmesebben be tudjon állni a combom közé. Nem kellett kétszer mondani neki, mire vágyom. Tudta nagyon jól. Az ujjai a bugyimban voltak, érezte, hogy nedves vagyok.

Lenyúltam a nadrágjához és kiszabadítottam a férfiasságát. Pont olyan ember volt, akire igaz a mondás: ha nem elég hosszú a kardod, toldd meg egy lépéssel! Előre léptem egy kicsit és a hátamat a lift falának támasztottam. A fenekem alá nyúlt és felültetett a korlátra. A lábamat rákulcsoltam, így pont elfértünk egymásban.

razorbackwriteraus

Egyre mélyebben és mélyebben mozdult bennem. Önkéntelenül is robbantam – és nagyon meglepődtem, hogy a saját hangomat hallom visszhangzani a lift fülkéjében. A lift pedig megmozdult alattunk. Ő akkor élvezett el. Ha tervezte/terveztük volna, se lehetett volna jobban időzíteni.

Nagyon gyors tempóban húzta vissza a nadrágját ő is, a szoknyámat én is. Volt nagyjából három és fél emelet időnk, hogy rendbe szedjük magunkat. Ő ugyanis ott szállt ki. Én kettővel fentebb.

Az agyam még mindig zsongott, és azon merengtem, mégis hogyan csinálhattam ilyet. A mosdóba betérve gyorsan megigazgattam a hajamat, a ruhámat, majd dolgom végeztével kiléptem az ajtón és megpróbáltam kevésbé láthatóan örülni. Az igazgató nem hiszem, hogy díjazta volna, ha tudja, mi történt pár perccel azelőtt.

Ahogy a nagy, diófa ajtón kopogtam, a táskámba nézve egy névjegykártyát vettem észre. Az Övé volt.