Cigi a kezemben, a másikban a rongy, amivel éppen a szekrényt takarítom. Szutykos, hisz előző este rácsapódott a pezsgő, ahogy kibontottuk, és a maradékot is szeretem eltüntetni. Aztán fertőtleníteni. Napi rutin… manapság annyi bacilus van, hogy fogom a fejemet!
Csengetnek. A kutya ugat. Kinézek az ablakon: elég nagy autó, oldalán a felirat. A kisajtóban egy baseball sapkás srác áll. Az eső zuhog.
A kép csak illusztráció!
Sietve lerakom a rongyot, vissza a mosogatóba, kéztörlés, cigi még a számban lóg. Kész szerencse, hogy a tető elég széles, hogy a fal mellett végigrohanva ne legyek teljesen esőáztatta.
A kapuig viszont elfelejtettem azt a pár métert… a srác rám mosolyog, a sapkája karimája alól egy hihetetlenül világító, kék szempár néz rám. Sötét, szinte fekete szempillák alól az a nézés… a hideg szél gyorsan magamhoz térít. Csurom víz lettem. A pólómat a mellbimbóm majd’ átböki.
Ő is észreveszi. Megnyalom a számat, kiszáradt hirtelen.
Arra eszmélek, hogy a konyhában vagyunk, tépem a ruháját. A gombokkal meggyűlik a bajom, de mindegy, megoldom.
A mellemet simogatja, még mindig a pólón keresztül. Aztán segít lehúzni. Mintha Samanta lennék a Sex and the Cityből, rávetem magamat. Francot se érdekli, mi lesz utána! Belecsókol a nyakamba. Odalent forró vagyok.
Feltesz az asztalra. A farka utat tör magának. Sikítok, annyira jó. Nem tudom, mi van velem, nagyon nem kellene ilyet tennem, de ez a gyors menet, ez az extázis olyan erővel csap le rám, hogy magamhoz sem térek, és az ölében ülök. Egy vadidegennek. Lovaglom, ő sóhajt. A sapkája lebillen a fejéről. Fekete a haja. Beletúrok. Lecsúsztatom a kezemet a mellkasára, simogatom.
Óvatosan mozdul. Táncol a farka bennem. Érzem, hogy közeledik. Elkap egy pontot bennem, amikor nincs megállás. Őrült vágtába kezdek, a fejemet hátrahajtom. A tenyere a számra tapad. Belecsókolok. (Honnan tudja, hogy hangosan szeretném…?) Hirtelen elkapja a kezét, a gyengéd, de határozottból erőszakos válik. Megüt. Nem fáj, csak csattan. Felállít az öléből. Megfordít, a kezem a széken támaszkodik.
A szekrényajtón visszatükröződik: a farkát fogja, húzza a bőrt fel-le. Keményen betolja. A fenekemen csattan a tenyere. Egyre sűrűbben. Ahogy kiveszi a farkát, üt.
Aztán megmerevedik és nagyon mélyre nyomul. Nem tudom eldönteni: fáj-e jobban vagy élvezem, amit csinál. Igazából fogalmam sincs, mit művel bennem, csak a saját hangomat hallom, ahogy hosszan elélvezek. Közben ő is nyög, majd forrón szétáramlik bennem.
Kifele menet odaveti:
– Hoztam egy csomagot erre a címre.
Mosolygok és a cigisdoboz után nyúlok. Megkaptam. Alá is írom.
– További szép napot! – köszön el. Szép…
tumblr.com
Kommentek