Még sötét volt, korán kellett indulnia dolgozni. Az egész irodaház üres volt, még a portás sem volt bent. A melltartóm a szekrényben maradt, hisz rohantunk. Hűvös volt a hajnal, a mellbimbóm élénken reagált: majd’ átdöfte az atlétámat.
Őt sem hagyta hidegen. Odahajolt hozzám és forrón megcsókolt. Egyből elindult bennem valami.
– Méghogy nem szereted hajnalban a szexet…! – szólt és a nadrágom mellett benyúlt a bugyim alá.
foreverpics.deviantart.com
Az iroda mellett volt egy kis melegítőkonyha, szép kis pulttal. Felpakolt oda, a combom közé állt én pedig át tudtam ölelni a lábammal a derekát.
A szerszáma már kőkemény volt. De ettől még én imádtam fogni. Ennyire szép formájú szerszámot…?! Gyönyörű volt! Az a merev, tökéletes, erekkel tarkított oszlop, aminek a végén a duzzadt makk volt, kicsit sötétebb színben… leugrottam és a nadrágját lehúztam róla. Kihagyhatatlan. Egyszerűen falni való szerszáma volt. A nyelvem követte a kezem útját. Ahogy végignyaltam rajta, majd körbe, a makk alatt, érezhető volt: nem sok hiányzik a robbanáshoz.
– Gyere gyorsan, pattanj vissza!
A fejemet hátra hajtottam, a nyakam szabadon volt. Belecsókolt. Forró voltam odalent, és nedves. Testének illata bódító volt. Megrészegített.
Levette a nadrágot rólam, a bugyi maradt. Azt csak félrehúzta. Nagyot terpesztettem, betette. Keményen döfte szét a puncimat. Szó szerint a “döngetés” a legjobb jelző rá. A masszív konyhabútor döngött – kész szerencse, hogy ennyire hajnalban senki nincs ott.
Ahogy belém élvezett, aztán levett onnan, szedelőzködtem. Hisz lassan 4 óra volt… kifele menet elkapott újra. Ha azok a falak mesélni tudnának…!
pinterest.com
Kommentek