Jött felém és le sem tudtam venni a szememet róla. Mágnesként vonzott. Ahogy közeledett, azokkal a ruganyos léptekkel, mint akinek a földbe gyökerezett a lába, úgy álltam. Megkövülve. Te jó ég, hogy lehet ennyire szép egy pasi? Ennyire magával ragadó? Ennyire csak olyan, hogy arról ábrándozz: mikor és hogyan lehet levenni róla a ruhákat?
Átölelt. Megcsókolt. Futó csók volt csak a homlokomra. Aztán a döbbent arckifejezésemet látva – amibe egy kis szemrehányás is vegyült -, a következő már a számra érkezett.
– Siessünk, nincs sok időm! – szólt, és belém karolt, húzott az autóhoz. Tényleg kevés volt, tudtam, sejtettem.
Egy teljesen átlagos lépcsőház teljesen átlagos lakásajtajához mentünk. Sok ilyen lakás létezik a városban – az országban -, amit egy-két órára ki lehet bérelni. Hát, ide jutottunk. Egy bitangjó pasi bérelt lakásra visz. Engem. Megmosolyogtató volt.
Látta a szeme sarkából, hogy felfele görbült a szám, meg is kérdezte, hát elmondtam: én még így nem voltam.
Csak mosolygott ő is.
Az ajtó csukódott mögöttünk, és egy szolidan berendezett lakótelepi otthonba léptünk. A hálószobában az ágy mellé bekészítve a pezsgő, az eper… mi lesz itt? – lepődtem meg. Aztán rájöttem.
Villámgyorsan lekerült rólam a ruha, és ott feküdtem az ágyon minden nélkül, pőrén, kendőzetlenül.
– Csodálatos vagy! – nézett végig rajtam és kezébe vette a gyümölcsös tálat. – Hunyd le a szemedet! – szólt rám, s én engedelmeskedtem.
www.colourbox.com
Végighúzta az arcomon, a szám körül. Hideg volt, nedves, én pedig önkéntelenül is kinyitottam a számat. A gyümölcsöt beleengedte a számba. Már haraptam volna, de elhúzta. A nyelvem helyette az ujját kapta meg, amit körbenyaltam. Résnyire kikandikáltam.
– Sssssh! Még ne nyisd ki! – súgta a fülembe, aztán megcsókolta a fülcimpámat. Majd lentebb haladt, a nyakamon végig. Halkan sóhajtottam, annyira jól esett a dolog. A keze odalent pihent rajtam. Lassan a combom közé fúrta a tenyerét, az ujjával végigsimított a nyílásaimon, lentről felfele haladva. Hirtelen elöntötte mindenemet a forróság. Éreztem, hogy nedvesedem.
favim.com
Fel-le sétált a keze rajtam. Olyan érzés volt, mintha zongorabillentyűn játszott volna, csak én voltam a zongora. Aztán megérztem valamit, amit nem tudtam mire vélni. Előtte soha nem játszott rajtam senki így… valami selymes, puha, csiklandozós érzés volt. Kinyitottam a szememet, és egy pihés tollat láttam a kezében.
Végighúzta az arcomon. Aztán lentebb, végig az oldalamon, a hasamon körtáncot járva. A combomon először kívül, majd belül cirógatott végig. Pár másodpercenként rezzentem össze, azt se tudtam, mit csináljak, időnként visítani lett volna kedvem, kínzóan volt jó.
A szerszámát a kezembe adta, fölém hajolva. A szája a puncimon volt, nyalni kezdte. Borzalmasan beindultam rá. Nedves voltam, tocsogott az arca a nedvemben. Ahogy faltam a farkát, egy pillanatra megálltam, átvettem csak a kezembe, majd a golyóit bekaptam és húztam. Erősen. Magam sem tudom, mi ütött belém, de úgy éreztem, ezt szeretné – és igazam volt. Hangosan nyögött, ahogy a finom, csupasz zacskója a számba csúszott, és úgy szívtam, mint a porszívó. Keveredett az élvezete az enyémmel. Bennem felrémlett, valami egészen furcsa és különleges módon, hogy mennyire hasonlít ez a punci nyalásához, ahogy beszívom, miközben engem ő ott lent kényeztet a forró nyelvével, mégis férfi az, akit én kényeztetek. Kemény és férfias és vad és… és mindjárt elélvezek tőle, pedig “csak” nyal. “Csak” az ujja van bennem közben. “Csak” köröz bennem vele. Hánnyal is? Fogalmam sem volt róla. Azt éreztem, hogy közel vagyok, nagyon közel. Érezte ő is, én pedig azt, hogy mennyire megváltozott a szerszámának viselkedése, ahogy remegtem alatta.
Ismeretlen dolgot tett: csókjával a saját nedvemet csepegtette az arcoma, a számra. Döbbenetes volt és állatias. Valami olyat indított el bennem, amit nem ismertem. Cikáztak a gondolataim valami furcsa örvényben, össze-vissza dobált a testem, és csak azt éreztem, hogy repülök, szállok, valahova, ahol nincs más, csak valami eszeveszett és őrült extázis.
http://www.seductionscience.com
Az nem kifejezés, hogy elélveztem. A szerszáma nem volt bennem még mindig, de én újra éreztem, hogy a szívem vadul kalapál, a pulzusom felszökik, és remegek, amit egyáltalán nem értettem. Kívántam, akartam magamban érezni. Kinyújtottam felé a kezemet, jelezve, hogy várom. A klasszikus pózt részesítette előnyben, de nem bántam. Lassan, nagyon lassan nyomta belém a szerszámát. Centiről centire. A kezemmel a mellemet izgattam. Felhördült, ahogy tetszett neki is. A mellbimbóm kőkemény lett, ő pedig hajszolta a gyönyört. Egyre hevesebb mozdulatokat tett, őrült tempót diktálva. A szikla semmi volt hozzá képest. Hirtelen kikapta és forrón spriccelt a mellemre.
– Kérsz? Mentes, külön ilyet kértem – nyújtotta felém a pezsgős poharat. Bólintottam és belekóstoltam. Nyoma sem volt a bolti, ízesített, színezett, szóda-alapú gyerekpezsgőknek. Ilyen nem ittam még, ennek pezsgő íze volt. Honnan szerzett ilyet?! Ez a pasi valamit nagyon tud…
A kulcsot egy, a parkolóba telepített virágtartó alá tette. Bizonytalanul néztem rá. Nem tudtam, mi történt akkor, mintha valami varázslatos helyre repített volna. Csak azt tudtam, hogy nekem ez még kell. Sokszor. Rengetegszer.
Kommentek