Megint ott tartunk, hogy csaj vagy pasi legyen a harmadik. Vagyis ismét felkerült témába – nos, valójában egyetlen alkalommal sem marad el, amikor kettesben vagyunk -, és hát mostanra én ráböktem valakire, hogy na őt, bár nem annyira olyan a külseje, mint aki nekem bejön, de ő kell. Mert csak. Mert működik a női megérzésem. És mert ő is bi.
Nem baj, hogy nem itt van, közelben, sőt! A másik felem szerint bármikor fel lehet pattanni a bőrfotelből, bevágódni a dzsipbe és át lehet hidalni egy kis gáznyomással azt a jópár kilométert, ami elválaszt minket tőle.
Valójában fogalmam sincs, miért indultam be arra a nőre. Megéreztem, hogy kell. Ugyan sokkal másabb a testalkata, mint amit én imádok kényeztetni, de… hátha.
Közben kiderült egy igen aranyos momentum: tudtomon kívül az egyik férfi-kiszemelt miattam veszett össze a barátnőjével. Úgy, hogy fogalmam sem volt róla. Na nem a nő létéről, hanem hogy én ennyire féltékenységre okot adó vagyok. Emiatt most totális várakozó állásponton vagyok. Nem rajtam fog múlni, hogy hova, merre tovább. Az azért érdekes volt, amikor ma beszóltam neki, hogy van nekem ám saját neméhez is vonzódó ismerősöm, mégis mit várt?! Szegény… se köpni, se nyelni nem tudott a mondat végénél. (Magamban jókat mosolyogtam rajta, tudom, csúnya dolog.) Bár, azt hiszem, valamit csak sejt abból, amit elejtek neki időnként. Még ha ne is hangoztassam, hogy biszex vagyok.
Hogy megdugna-e? Szerintem épeszű ember nem hagy ki egy neki bejövő nőt, ha az rá is vágyik – és éppen nincs kapcsolata. Mindössze arra kell valahogy rávennem, hogy hárman legyünk egy ágyban, a harmadik fél pedig olyan legyen, akit én akarok. Esetleg negyedik – ha mégis lesz akkor kapcsolata, és a hölgy is vevő lenne a dologra.
Nyitott vagyok én sok mindenre, csak jó szex legyen a vége! Mert ez a lényeg, nem?
Kommentek