Gun

Sütött a nap. A szél csendesen fújt, borzolta a hajamat. Kiengedtem inkább, hadd fújja. Merengtem a melón, a másnapi tennivalón, hogy otthon mit kell még elintéznem, és mekkora baromság már, hogy 8 óra a munkaidő, ám este 10-11 fele még a gép előtt kell ülni és írni.
Megszólalt a telefonom, rejtett szám kiírással. Szokásommal ellentétben felvettem. Egy hang szólt bele, és annyit mondott: “Mókuskám, fordulj meg!”
Megtorpantam. Beleszagoltam úgy mélyen a levegőbe, és megéreztem valamit, amit már évek óta hiába keresek. Egy parfümöt, ami a legvadabb emlékeket idézte fel bennem. Ilyen nincs! Basszus, ez nem lehet! Lehunytam a szememet.

Hátrafordultam. Lassan, nagyon lassan mertem kinyitni. Ott állt, két lépéssel mögöttem. Kicsit ráncosabb volt, mint amikor legutóbb elment, a kopaszsága maradt, de őszülő kecskeszakálla miatt egyedivé vált az arca. Annak idején én kértem rá, hogy növesszen ilyet. Évekkel ezelőtt. A meleg, barna szeme csillogott, ahogy rám nézett.
Nem kellett semmit mondania. Mentem. Nem gondolkodtam én semmin, vele kapcsolatban soha, csak az érzéseimre hallgattam, az agyam helyett.
Végigmértem. A táska ott lógott az oldalán. Baromi szexis volt. Semmi rendkívüli nem látszott rajta.

Valahogy szavak nélkül is megértettük egymást. Nem tudom, minek lehet hívni ezt a dolgot, de egy szót sem kellett szólnia, és éreztem, tudtam, mit akar. Semmi kifogásom nem volt ellene. Menni akartam. Bárhova, ahova visz.

Egy belvárosi lakásba mentünk. Kiírva egy idegen név volt, de hát mit érdekelt az akkor engem, hisz ott volt ő?!

Bent a lakásban hűvös fogadott. A redőnyök lehúzva. A légkondi ment, a széles, lapos tv a nappali közepén.

Itallal kínált. Nem fogadtam el, hisz éjszaka bulizni akatam még a barátnőimmel. Pasilesre menni. Ami jelen pozíciómban elég röhejesnek tűnt, mert ott volt az az egyetlen ember, akinek megfogadtam, hogy bármikor hív, szól, ott vagyok. Akárhol és akármikor.

Az izmai kidolgozva. Nem durván, csak ahogy kell. Ahogy kellett.

Visszajött a konyhából, a távirányítóért nyúlt. Én még mindig döbbentem néztem, mit is keresek én itt. Mit akarhat vajon tőlem. Aztán a harmadik korty ásványvíz után mesélni kezdett. Hallgattam.

Mesélt otthonról, hazáról, hogy a barátaival mi lett – és nem akart arról mesélni, mi történt vele. Időnként felállt és hevesen gesztikulált, hogy tényleg értsem, miről van szó.

Az egyik ilyen mozdulatával leverte a táskát a földre. Tudhattam voltna, számíthattam volna rá. De nem. Kiesett belőle egy csúzli. Megdöbbentem rajta. Aztán magamon, ahogy kiejtettem a számon:

– Ez mi, bazdmeg?!

– Nem akarod tudni.

– De, csezdmeg, akarom tudni! Mi van?  Mi történt? Kit nyírtál ki? – és akkor esett le, abban a szent pillanatban, miért kis utcákon mentünk, miért olyan helyre, ahonnan be lehetett látni mindent, és miért olyan háztömbbe, ahonnan három kijárat van. Felkaptam egy zsebkendőt, azzal fogtam meg a fegyvert.

www.imfdb.org

A kezemben a fegyverrel megfogott. A hátam mögött a fal volt. És keményen csókolni kezdett. Nem volt benne semmi lágyság. Nem is érdekelt.

Fogalmam sem volt semmiről, csak azt tudtam, hogy ideges. És van miért félnie. Amikor pedig fél, akkor rohadtul tud kefélni. Arra emlékeztem, hogy jól tud vetkőztetni. De mostanra jól tudott lefogni is. És mit mondjak, nagyon izgató volt, ahogy csinálta. Régen is, de most…?!

Ledöntött az ágyra. Csak néztem rá. Vártam a választ. Választ valamire, amit nem tudhattam meg. Mert nem tartozott rám. Pedig nyakig benne voltam, anélkül, hogy tudtam volna róla. Helyette végighúzta az orrom alatt a pisztoly csövét. Nemrég még használhatták, mert a fém szagán kívül más is érződött rajta. Egy húbasszameg!-et kiejtettem a számon, ahogy rájöttem, mibe trafáltam bele. A cső tovább vándorolt rajtam, a felsőm mentén. A mellemnél megállt kicsit. Odalent forró voltam, a mellbimbóm pedig keményedett, ahogy körkörösen mozgott a fém rajta. Hirtelen elvette onnan és a puncimhoz nyomta – úgy, nadrágon keresztül. Majd újra vissza, a mellemhez érintette. Kigombolta a nadrágomat és a sajátját is. A bugyimat félrehúzta és az ujjai belém szántottak. Keményen, erőszakosan csúsztak egyre bentebb. Forró voltam és nedves. Érezte ő is.

Sóhajok, nyögések törtek elő belőlem. A farka után nyúltam – már keményedett. A kezembe vettem, és masszírozni kezdtem a golyókat. Hosszan, rekedten felhördült. Tetszett neki.

Egy váratlan pillanatban a fegyver csövét éreztem. Ott, bent. A puncimban. Elakadt a lélegzetem. Ki-be húzta a csövet. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Mintha egy vibrátort mozgatna, rezgés nélkül. Majd, mielőtt elmentem volna, az utolsó pillanatban kihúzta onnan. A fejemet hátra feszítette és a csövet végignyaltam. Aztán a farkát. Részegítő volt: a saját nedvességem a fém ízével vegyülve, aztán a farkának az íze.

pinterest.com

Magam sem tudom, miért, de a fegyvert a csiklómhoz nyomtam. A végén levő rész baromira izgatott, ahogy hozzám ért. Az egyik kezemben az volt, a másikban pedig tartottam a hús-vér szerszámát, ahogy a számban egyre jobban duzzadt.

Le, egészen a torkomig járt a farka, oda-vissza. Duzzadt, remegett, egy féktelen erő munkált a számban.

Egy pillanatra lazított a szorításon, akkor felpattantam alóla és ráfogtam a fegyvert. Ösztönösen tudtam, mit és hova kell húzni. Kiütötte a kezemből, átfordított és keményen nyársra húzott. A saját nyársára. A keze a hasam alján volt, átkulcsolva engem, úgy rántott magára és egyszerre mozogtunk. Nem hagyott, nem engedett, amíg el nem élveztem.

Este a kocsmában ülve a késő esti híreket nézték a mixerek. A tévében bemondták: fényes nappal lelőttek egy férfit, a rendőrség szerint maffialeszámolás volt, a tettest nagy erőkkel keresik. Az a pillanatnyi ledermedés, amikor rájössz, hogy miről is van szó, aztán a csesszemegajóélet!, az pont az, ami átfutott az agyamon.