Nem sok, de aránylag színvonalas kaszinókkal voltunk ellátva. Se Monacoba se Wienbe nem utazgattam soha, hogy játsszak egyet-kettőt. Imádtam az egyiket, ami a város központjának külső szélén volt.
Szigorúan felnőttek mehettek be, nem is 18 év volt a korhatár, hanem több, és ha nem volt felírva a neved, mint vendég, be nem jutottál, sehogy. Külön rendszere volt a kaszinónak. A felszolgálók mind-mind francia névvel voltak ellátva. A kedvencem Pierre volt, magas, vékony arcú, bajuszos, enyhén arab vonásokkal megáldva. Hosszú ujjai voltak, és olyan jó volt, amikor a pezsgőt letette az alátétemre!
Sokszor ábrándoztam róla, hogy meghívom magamhoz, hogy együtt, ott folytassuk tovább a felszolgálást.
Láttam rajta, hogy tetszem neki. Kölcsönösen bejöttünk egymásnak, mondjuk így. Mintha Samantha lennék a Sex and the City-ből. Ránéztem, követtem a pillantásommal. Addig nem úgy, mint most. Észrevette.
De kötötte a házszabály: vendéggel nem lehet nagyon közeli viszonyba kerülni. Saját négy fal közt sem. Nyilvánosan meg pláne!
Végigmért. A jatthoz csatoltam a névjegykártyámat – ez nem volt feltűnő, hisz fogadásokhoz is így szereztünk krupiékat: aki jónak tűnt, az kapott névjegykártyát, a hátuljára időpontot írva, mikor van szükség rá. A nevüket pedig a kis arany táblacskáról könnyű volt megtudni, amit bemondtak, ha az irodát hívták.
A szokásos helyre tette a kártyámat. Néztem, ahogy hosszú ujjai eltűnnek, benne a gyöngyházas kartyámmal. Mindössze egy szó állt a hátulján, amire rápillantott, aztán rám nézett. Egy nagyon halvány mosoly volt a szája szegletében. Már ott rámásztam volna ezért! Becsókoltam volna abba a szép vonalú szájába… és… de nem, ott nem lehetett semmi ilyet csinálni.
Volt még másfél óra a munkaidejéből. Addig beültem a bárba, és virgin koktélt nyalogattam. A telóm éppen lemerülőben volt, a kocsiban a töltő, úgyhogy lementem és rádugtam a kábelre.
Elintéztem pár e-mailt (odaát akkor még munkaidő volt), a laptopról feltettem a frissítéseket a cég oldalára, és vártam. Nem kellett sokat, mert hamarosan megcsörrent a telefonom. Pierre szólt bele. Annyira nem lepődött meg, hogy megvártam. Meghívtam egy kávéra hozzám. Rábólintott.
A kocsiban felvetődött bennem, hogy biztos, hogy ezt akarom és olyan jó ötlet ez így? Aztán végignéztem a mellettem ülő fickón és nem volt több kétségem felőle, hogy erre van szükségem. Meg neki is ez kell.
A civil ruházatában is mocskosul szexis volt. Az a pimasz vigyor, ami szétült az arcán, ahogy közelebb kerültem hozzá és mélyen a szemébe néztem… egyrtelművé tette, hogy ez így, most, itt… NOW.
A konyhában odaállt mellém, amíg készítettem a kávét. A forró, illatos gőz körbelengte a helyiséget. Összeért a kezünk. Ránéztem, és lépni akartam, de megelőzött. A hajamba túrt, a tarkómnál közelebb húzott magához. A szánk összeért. A meleg, barna szeme mélyen és csillogón nézett rám, ahogy kinyitottam a szememet. Mint amikor az első szerelem megérint, és elcsattan a várva várt csók, pont olyan érzés volt. Fogalmam sem volt róla, miért de tiltott gyümölcsnek éreztem a Pierre csókját. Amit mégis leszakítottam.
Belefeledkeztünk a másikba. Újra és újra összeért a szánk. A nyelve körtáncot járt a számban. Magához húzott. A blúzomat kigombolta, keze óvatosan becsúszott alá. Éreztem, ahogy a nadrágjában keményedett a szerszáma. Egyre jobban.
Nem bírtam magammal: magamra húztam. Beszívtam az illatát, és csak élveztem, ahogy kényeztet. Nem volt kérdéses sem neki, sem nekem, hogy ezt nem fogjuk abbahagyni, ezt tovább fogjuk folytatni. Addig, amíg jó lesz. Márpedig ez így, most, itt jó.
Ahogy a combom közé ért a feje, már azt se tudtam, hol vagyok. Szédültem, annyira kívántam. A nyelve ördögien játszott a tangám helyén, ki-be, egyre mélyebben nyalt. Éreztem, hogy egyre közelebb kerülök a robbanáshoz. Nem akartam elélvezni, még nem. Előbb érezni akartam magamban. Nem csak a nyelvét.
A farka már szabadon volt. Nem vártam tovább, megmarkoltam erősen, végig nyaltam, szívtam. Fel-felsóhajtott, ahogy mélyebben bevettem a számba. Felhúzott magához, megfordított, a fenekembe markolt és felnyársalt. Ritmusosan mozgott bennem, keményen. Olyan pontokra ért el, amit nem sejtettem róla, amikor még a poháralátétet cserélte a roulettasztalon nekem.
Csodálatos volt, ahogy kitapintotta azt a pontot bennem, ahol már nem volt tovább semmi lehetőség elhúzi a dolgot, és iszonyatos erővel tört elő belőlem az élvezet. Rázkódtam, és még mindig dugott. Kívántam én is, egyre jobban. Ahogy kivette a farkát, rácsaptam. Nincs mit szépíteni, faltam. Teljes szájjal, nyelvvel. Aztán nyeltem egy nagyot, ahogy szétspriccelt a torkomba.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: