Nyár volt. A nyilvános wc-nél a földre terített törölközőn feküdt. Arányosan lebarnult test, vörösesbarna haj, türkiz színű fürdőruha, zöldes-barna szempár. Rám nézett. Végigmért. Tetőtől talpig. Elidőzött a fürdőruha felsőm pici domborulatán, aztán lentebb kúszott a tekintete.
A szívem a torkomban dobogott. Mit dobogott?! Kalapált!
Hát ilyen nincs! Ezt nem hiszem el! Itt? Ő? Nem hittem a szememnek.
A többiek mögöttem vihorásztak, én csak testben voltam ott, lélekben máshol jártam.
– A bárnál este 11-kor – hallottam az ismerős hangot. Nekem szólt.
Onnan kezdve nem igazán figyeltem a kártyacsatára, zsírban, huszonegyben elkentek a többiek.
Alig vártam, hogy besötétedjen. A pulzusom az egekben járt.
Felkaptam a nyakba akasztós ruhámat. Minek felöltözni nagyon; kánikula van.
Megláttam, ahogy közeledett az épülethez. Rajta is egy nyári ruha volt. Csodálatosan szép volt. Idősödött, látszott rajta, ám nekem még mindig megdobogtatta a szívemet.
A bárpulthoz mentünk. Látta rajtam, azt hiszem, hogy mit váltott ki bennem a látványa. Mojitot kért, mindkettőnknek. Lehúztam szinte azonnal. A jeges ital marta a torkomat, de valamitől magamhoz kellett térni. Az illatfelhő, ami borította, annyira magával ragadt, hogy már gondolatban a ruhát hámoztam le róla.
pinterest.com
Beszélgettünk. Semmi mást, csak beszélgetést kezdeményeztem. Idegen helyen voltam, senki nem ismert, én sem tudtam, a bárpultnál a srác mit szólna hozzá, ha ott egymásnak esnénk. Pedig olyan szívesen… de visszafogtam magamat.
Mesélt, mi történt vele. Meséltem én is, mi történt velem. Szaladt, repült az idő. A mojitok koptak – a mixer srác újabb üveg fehér rumot bontott ki -, a mi alkoholszintünk a jogsi elvesztése irányába rohamosan szárnyalt, a vérünk pezsgett, a hőség még mindig tartotta magát. Hiába a vízpart, mégis szinte elviselhetetlen volt a meleg.
A keze hozzám ért. Csak véletlenül. Semmi selfie-t nem nyomtunk, bár ott volt nálunk a telefon, de… nem ismertem a helyet. És senki nem tudta, hova megyek, kivel találkozom.
Aztán a combomhoz ért. Szintén véletlenül. A ruhám felhúzódott egy kicsit. A keze segített, hogy még fentebb húzódjon. Mélyen a szemembe nézett. Megittuk, ami a poharunkban volt még, aztán távoztunk. Kicsit dülöngélve, de mentünk. Együtt. Egymásba karolva.
Az ő nyaralója közvetlenül a parti sétányon volt. Egy légkondis, dupla, ikerház, fekete kerítéssel.
Belépve összehúzta maga mögött az üvegajtót. A fehér árnyékolót is beforgatta, hogy senki és semmi ne láthasson be. Sejtettem, miért. És… nem bántam, egyáltalán nem!
pinterest.com
A szája egy kicsit szétnyílt, nedves volt. Rácsaptam. A hajába túrtam. Még élénken élt bennem, ahogy ott feküdt a parton, fürdőruhában. A haja feltűzve, hogy kényelmesebb legyen. Egy tincs kiszabadulva, a vállára omolva… Mmmm!
Mély, forró csókban forrt össze a szánk.
Muszáj volt a fürdőszobába mennünk. Ő is próbálta lehűteni magát, én is. A zuhanykabin oldalán a vízcseppek őrült táncot jártak, ahogy egymás testén végig mentünk a kezünkkel, a szánkkal, és oda csapódtak. Hol szabályosan, hol össze-vissza cikáztak a cseppek.
dievca.wordpress.com
A mellünk összeért, köztünk folyt szép sugárban a zuhanyból ömlő langyos víz. A hajunk csapzott volt, csepegett a víz belőle. A hangunk visszhangzott, ahogy fel-felsikítottunk az élvezettől. Egyre hangosabbak voltunk, és már semmi nem érdekelt minket, csak a még-még-még! érzés kerített hatalmába.
Ahogy magamhoz tértem, a kabinból kitekintve megláttam a szétszórt ruhánkat. Lehajoltam összeszedni. Nem hagyta. Visszahúzott. Be, a hálószobába, az ágyra. A fenekembe harapott. Odatoltam neki magamat. Mélyen belémnyalt, én vonaglottam.
Fogalmam sincs, hányszor élveztünk el. Nem egyszer, nem is kétszer. Rágyújtottunk. Szívtuk a cigit. Az élvezettől duzzadt testrészei átsejlettek a füstön keresztül. Újra és újra egymásra leltünk. Reggel osontam be a szálláshelyre; a többiek nem vették észre, merre jártam.
pinterest.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: