Ha vasárnap reggel már szinte nyitáskor a dohányboltban vagyok, hogy másik felemék kapjanak szívnivalót, úgy vélem, nekem is jár valami. A következő telefonbeszélgetés zajlott le:
– Ébren vagy már? Hozzál már valami kaját, meg Antinak egy cigit, a szokásost!
– És én milyen cigit kapok?
– Te??? Szivart! – és beleröhögött a telefonba.
Nos, jó. Ha már lúd, legyen kövér.
Kajavételezés után bemasíroztam a dohányboltba. Elmondtam az eladónak, hogy igazából csak egy jó röhögésre kell a szivar, de én a vastagat szeretem, szipka nélkül. Kiválasztottunk együtt egy jó kis kubai darabot. Jókat mosolyogtunk, hogy tuti lesz róla fotó a facebook-ra. (Nos, nem kötöttem az orrára, pontosan milyen is lesz az a fotó…)
A fiúknak vittem a cuccot a céghez. Odaadtam Antinak a dobozát, mutogattam, mi van még nálam.
– Na! Másik felednek nagyobb van!
– Aha, de akkora méretet nem gyártanak!
Másik felem is előkerült, és igencsak meglepődött, hogy mi van nálam.
A szivar pedig a számban fog landolni. Hogy hányan lesznek akkor körülöttem, fickók, az más kérdés. Kettőnél alább nem adom!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: