Kamion

Hogy milyen egy kamion belülről? Fogalmam sem volt róla egészen addig, amíg Joe be nem szerzett belőle saját használatra.

Baromi tágas, olyan kis minigarzonnal, amit meglátva bennem is felmerült a világjáró körút megtétele. Volt tévé, lejátszók, hűtő, konyha bárral, sőt, még zuhanyrész is a wc mellett. Igaz, ez annyira pici, hogy éppen csak be-ki lehetett lépni.

Megláttam. Lassított. A rendszámot már elküldte előre, szólt, milyen kamiont várjak. Ahogy megállt, kinyitotta az ajtó, én pedig hitetlenkedve pislogtam: olyan magasra kell felmásznom – magassarkúban?

Feltornáztam magamat. Komoly erőkifejtést igényelt. Sebaj, a fenekem és a combom feszült, láttam rajta: tetszik neki a dolog – engem pedig izgatott.

Leparkolt a gyártelepen. Kipakolták. Jobbra indexelt, indultunk hozzá. Meglepődtem, milyen messze volt tőlem. Mérföldekre. Fizikailag.

A szemében ott volt a csillogás. A keze a sebváltón nyugodott. Megfogtam én is, végighúztam a kezemet rajta.

Behajtott. A kutyák szabadon ugráltak mindenfele. Nem foglalkozott velük. Leállította a motort, kiszállt az ülésből. Közelebb lépett, felhúzott magához.

A keze mohón matatott rajtam. Fel-le a testemen. A sóhajom hatására a nadrágomat gombolta ki, majd a kezét becsúsztatta a sliccem alá.

– Hol a…? – kezdte a mondatot, aztán egy Ukrajnából ismerős, hosszú mondattal folytatta a monológját, ami valami káromkodás lehetett. Nem volt rajtam tanga. Sem tundrabugyi. Az addigi gyengéd szeretőből egy állat lett: a nyelvét keményen a torkomba nyomta, a keze tépte lefele a farmert rólam, a másik keze markolta a mellemet. Húzta. Nem gyengéden, erősen.

A mellbimbómat pödörte, ami már fájt. Akkor rácsapott a szájával. Szívta, a nyelvével körbenyalta.

Fájt, amit csinált, de vágytam rá: a testére, a farkára, a hangjára, ahogy akar, csak engem.

A kezemmel a nadrágjat cibáltam lefele róla. Felhúzott magához, a függönyt elrántotta, ami mögött ott volt egy ágy. Ledobott rá. Az arcomra ült, a farkát a számba nyomta.

Valami… furcsa, ismeretlen vadság tört ki belőle. Hörgött, ahogy a fejemet ráhúzta a farkára, én majd’ megfulladtam, annyira erősen nyomta belém.

Élvezte, semmi kétségem nem volt efelől. Én is. Na ez már meglepő volt. De az, ahogy beszélt közben, az új kamion fémes-műanyagos-festékes szaga, az a rengeteg, ismeretlen mondat, ami elhagyta a száját… Mind-mind őrületbe kergetett.

Volt benne valami durva, nyers, rocky-ság, ami addig ismeretlen volt.

Az is, ahogy pillanatok alatt bennem volt, először egy ujjal, aztán kettővel… nem számoltam. Egy határozott mozdulattal a hasamra fordított, négykézlábra állítva, és mélyen belém hatolt. A fenekemen csattant a keze.

Előre nyomott. A hasam az ágyon volt már. Egyre jobban döfött, gyorsan, lassan, megint gyorsan… egyértelmű volt, hogy pillanatok választják el a robbanástól. Ahogy maga alá rántott, az arcomon szétterült a forrósága, lefolyt a mellem közé.