A Nagymester

Ültem a sorok közt, hátul, valahol egészen hátul, hogy ne zavarjam az elöl levőket, az előadókat. Néztem őket, akik elöl voltak és hittek benne, hogy lehet ott valami újat tanulni. Nos, én már rég nem hittem benne.

Volt köztük fiatal és idős, középkorú és gyereklelkű, akik a csodára vártak.

Pesszimista vagyok, aláírom. Én mindig felkaptam a kiskosztümöt, belőttem a sérót, felkentem a sminket. Szép(?) voltam, csinos(??), és nagyon ügyesen tudtam hallgatni. Közben elgondolkodtam. Mindig kinéztem magamnak valakit, aki szimpi volt, és megpróbáltam kitalálni, ki is lehet ő: mekis kiszolgáló vagy éppen egy vezérigazgató, vécésnéni gyereke vagy rendőrhadnagy, gyermektelen vagy két-három éhes száj várja otthon…

A sors úgy hozta, hogy szünetben az aktuális kinézett partnerrel kerültem közelebb. Még közelebb. Egymás mellé. Hogy a Sors akarta-e, nem tudom. De ott volt. Kék inget viselt, ezüstös-fekete mintás nyakkendővel, a szeme sötét volt. Valami egészen különleges tervezésű lehetett a zakó, ami takarta az inget. Ráadásul összhangban volt az egész, hiába sötétlila volt a színe. Először papagájnak nézné az ember, de ahogy jobban figyeli, feltűnik az a kifinomult összhang, ami a látható ruháiban megvolt.

A parfüm, amivel be volt fújva, valami ismeretlen, fahéjas-szegfűszeges illat volt, amiben az esőerdő tipikus illata is előkerült. Nem afrikai illat, annál másabb. Valahogy a keleti bazárok jutottak eszembe róla, habár sosem jártam arra.

Észrevette, hogy figyelem, diszkréten beleszimatolok a levegőbe. Odafordult hozzám, bemutatkozott, tűzzel kínált. Akkor tűnt fel igazán, mennyivel magasabb volt nálam. A haja sötét, néhol őszes tincsekkel, és fekete keretes szemüveget viselt. A keze puha volt, határozottan fogott kezet velem. A negyvenet tuti betöltötte, talán az ötvenet is.

Nem akart maradni tovább a nagyszámú embertömegben – de én sem. Elindultunk sétálni. Kellemes idő volt: se nem meleg, se nem hideg, a templom, a főtér kivilágítva, a szökőkút szintén. Beszélgettünk. Elnyomtam pár ásítást magamban. Kérdezte, meghívhat-e kávéra. Elfogadtam.

Addig nem mondta, de ott lakott a főtér szomszédságában, a bank fölött. Mondta, hogy finom kávét tud főzni, ha nem veszem tolakodásnak. Kicsit vonakodva, de belementem.

A liftben átnyúlt előttem, úgy nyomta a gombot. A karjából áradt az az érdekes illat, ami már egy kis vaníliás aromát is tartalmazott. Észrevette, hogy próbálom kitalálni, mi lehet az. Elmosolyodott, én szabadkoztam, hogy nem akartam bunkó lenni.

A lakás berendezése valahol a modern és a retro közt volt, pont középtájt. Magas, polgári lakás, hatalmas beltérrel, a kellő helyen óriási tükörrel, nagyképernyős tévével a nappali közepén. A pult, ami az amerikai konyha jellegzetes tartozéka, egy oszloppal volt rögzítve a falhoz, gyümölcskosarak lógtak le róla, tele friss gyümölcsökkel.

Megkínált vele. Amíg a kávét lefőzte a gépben, falatoztunk, beszélgettünk. Elmesélte, milyen üzletek vannak ezen a területen. Mondtam neki, hogy ha nem szeretné, nem kötelező mesélnie, de én kíváncsi vagyok rá, és ha megtisztel vele, hogy elmondja, annak én csak örülni fogok.

– Ne vicceljen, nekem megtiszteltetés, hogy meghallgat.

A kávé után megkínált pezsgővel. Onnantól kezdve tegeztük egymást. A pertu ivása másként alakult, mint ahogy szokott, mert nem arcra sikerült az a puszi. Jó, hát ennyi, én igyekeztem, hogy semmi baj, véletlen volt… de nem volt az. Tudtuk mindketten. Ő is, én is.

favim.com

Belenézett a szemembe, nagyon mélyen. Egyre közelebb hajolt. Foglyul ejtett a tekintete. A szemüveg mögött olyan szempár volt, amit azóta se láttam. Csillogó gyémántcseppek voltak benne, mint a fekete, hideg gyémánt, ám mégis meleg és bársonyos volt a hangja, ahogy a számtól pár centire megállt, és megkérdezte:

– Megcsókolhatlak?

Lehunytam a szememet és közelebb hajoltam. Igennek vette – az is volt. Lassan átölelt, magához vont és úgy csókolt, mint senki más. A nedves nyelve tapogatózva járt körbe a számban. Lágy volt, puha, kellemes, nagyon óvatos. Aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő után szétrebbentünk. Nem tudom, melyikünk volt nagyobb zavarban.

– Ne haragudj, nem szoktam ilyet csinálni…

– Én sem. Megyek, jó? Nem zavarnálak tovább. Biztos sok dolgod van még ma este… a munka, a tárgyalás holnap… nőt bárkit kaphatsz magadnak, én meg csak egy kis szürke egér vagyok… rengeteg fiatal lány van, akik ugranának egy szavadra… – mondtam neki. Össze-vissza járt a szám, az agyam, a gondolataim, azt se tudtam, hogyan, hova tovább. Hevesen dobogott a szívem. Izgatott voltam, remegtem belül.

– Kérlek, ne menj! – szólt valahonnan nagyon távolról a hangja. Az ajtónál álltam, a ruhámat igazítottam éppen, és odahajolt hozzám. Fizikailag nem volt messze, sőt, lelkileg is túl közel került hozzám. – Kérlek, ne menj! – ismételte újra. Az agyam zakatolt folyamatosan. Nekem még dolgom van ma este: a jegyzeteket összeszedni, a kutya oltási könyvét előkotorni… – Kérlek… – súgta újra, a fülembe. Odafordultam hozzá: – Nekem tényleg mennem kell… – de a számat a saját szájával tapasztotta be.

Belenéztem a szemébe. Tényleg azt szerette volna, hogy maradjak. Nem csak az a “kívánlak” és a “meg akarlak dugni” volt benne, hanem más is. Egy mélyről jövő vágy. Ami mellett nem tudtam elmenni. Meg akartam beszélni vele – holott tudtam nagyon jól, hogy másnap már nem lesz itt, és ez a pillanat csak egyszer van, amit ki kell használni, vagy el kell felejteni.

Engedtem. Ott és akkor hirtelen eldöntöttem: ugyan mire várnék? Valószínűleg el fog felejteni, csak egyetlen éjszaka lesz, semmi más. Hogy ott mi fog történni, nem tudhatom. De ez a fazon kér, nem követel, nem erőszakos, mint a többi nagyfejű üzletember. Odafordultam hozzá és azt mondtam: rendben, de nem szeretnék semmi bajt.

Mint akinek egy rég várt üzlet jött össze, úgy örült! Sóhajtott egyet, felszabadultan, és csókolt, tovább. A táskámat levette a vállamról, a blézerből hámozott kifele, miközben a nyakamat csókolta. A blúzom gombjai engedtek a kezének: darabonként nyíltak szét. Ráhajolt a dekoltázsomra. Azt hiszem, ő tényleg akart engem. Csodálatosan tudott szeretni, kényeztetni. A melltartóm lehullott a földre, a blúz mellé. Ott álltam, szoknyában, felül semmi nem volt rajtam.

favim.com

Ellépett két lépéssel tőlem. Megcsapott a hűs fuvallat – libabőrös lettem. Átölelt. Immár ruha nélkül volt ő is, legalábbis felül. Csodálatos volt, ahogy egymáshoz ért a testünk! Éreztem a szívverését, azt, ahogy levegőt vesz… varázslatos volt. Kezdtem azt érezni, hogy jól döntöttem.

A nadrágot én vettem le róla. Az alsót is. A zokniját ő húzta le. És ott állt, előttem, teljes valójában egy nálam jóval magasabb férfi, és csak azt éreztem, hogy kíván. Nem a szokásos módon, hogy lyuk-lyuk-megdugjuk, hanem valami másabb vágy van benne. A férfiassága meredezett, ahogy csak ránéztem. A kezem érintésétől duzzadt. Ahogy a számmal érintettem, remegett. Ahogy a számba vettem, éreztem, hallottam, mennyire kívánt. Felhördült, amikor a torkomba engedtem a makkját.

A keze türelmetlenül húzta a szoknyámat lefele, a tangám mellett benyúlt.

– Vedd le! – hörögte mély, fojtott hangon. Felálltam, és lehúztam a tangámat. Belecsókolt. Mármint a tangámba. Mélyen beszívta az illatát. Aztán felkapott, pedig nem vagyok kis darab, és elindult velem befele. A nagy tükörnél megállt, szembe fordított a tükörrel, hogy lássam, és úgy nyúlt a combom közé. – Ide fogok befúrni, látod? Ebbe a mély, forró szakadékba. – súgta a fülembe, nagyon mély hangon. A férfiassága meredezett a látványtól, én pedig elképedtem, mennyire erős, hogy elbírt közben.

pinterest.com

Az ágyra tett le olyan óvatosan, mintha törékeny lennék. A hátamon feküdtem. A combomat széthúzta és végignyalt, a fenekemtől egészen a szeméremdombomig. Feltört egy mély sóhaj belőlem. Értette, mit szeretnék. A kezével és a szájával egyszerre dolgozott rajtam, bennem. Ahogy jeleztem: tetszik, amit csinál, egyre jobban belelendült. A kezemet odahúzta, hogy simogassam magamat, amíg felhúzza a gumit. Felkelt a combom közül és nézte. Csak nézte, a férfiassága egyre döbbenetesebb méreteket öltött, ahogy látta, mit csinálok magammal. A gumit nagyon gyorsan felhúzta, odalépett vissza, a combom közé és a kezemet ellökte onnan, majd újra nyalt, falt, kényeztetett. Felváltva: hol a szájával, hol a kezével, hol a férfiasságával. Minden mozdulattal egyre nagyobb, egyre vastagabb lett bennem.

Eszméletlenül közel kerültem az orgazmus kapujába, és mindig visszahúzott. Ahogy érezte, hogy robbannék, leállt és csak nézett. A férfiasságát fogtam a kezemben, a golyóit simogattam, próbálkoztam ott tartani, hogy végre be tudjon teljesülni ez az őrjítő vágy.

Kértem már, hogy vessünk véget ennek a kínzásnak, hogy nem enged elélvezni. Csak azt tudtam hajtogatni, hogy “Kérlek!” – majd végre egy nagyon őrült, nagyon hosszú és félelmetes, fájdalmasan mély lökéshullám következtében egyszerre élveztünk el.

vi.sualize.us