A központi épület egy hatalmas irodakomplexum. Rengeteg hellyel, ahol érdekes dolgokat lehet – és szoktak is – művelni. Neki nem volt új, hogy pont ott és pont úgy voltunk.
Az értekezlet – mint ahogy szokott – csúszott egy kicsit. Légkondit ezerrel kellett üzemeltetni, még így is melegünk volt.
Az első felében felszólalt ő is, én is. Kivetítőn adta elő a saját monológját. Én pedig figyeltem, milyen szép barna keze van. Hogy azzal mennyire sok szép dolgot tud művelni. Ahogy mutogatta a grafikont, a százalékokat, a vonalakat, amik hol le-, hol felfele mentek, nekem már rég máshol járt az agyam.
Mi lenne, ha senki nem lenne ott? Rolót lehúznám azonnal, és rámásznék, annyira szexis volt a nyakkendős egyenöltözetben.
Megérezhette, mennyire tetszik, ahogy a feneke vonalát kiadta a nadrág, mert hátrafordult és a szemembe nézett. Hirtelen zavarba jöttem. Elengedett egy kósza mosolyt a szája szegletében, aztán a nevemet mondta, hogy majd velem külön szeretne beszélni a kötelező beszámolók és elemzések után. Négyszemközt. A toll koppant a jegyzetfüzetemen.
Kép: tlt.psu.edu
Fel sem ocsúdtam még, és én következtem a beszámolóval. Francba a statisztikával! – gondoltam, miközben soroltam, hol hány százalék és hány ember és mennyivel jobb meg mennyivel rosszabb, melyik terület a stagnáló, milyen új programmal lehet behozni a következő negyedévre a… de közben egész máshol jártam. Az ingét nézegettem, hogyan fogom kihámozni belőle minél gyorsabban. Ő pedig a mellemet bámulta. Már-már zavaróan. Elfordultam, másfele, félő volt, hogy belezavarodom a mondókámba, holott profinak tartottak. És azt nem engedhettem meg magamnak.
Eljött a szünet. Cigi és kávé. Az új titkárnő tipegett a körömcipőjében az előadóba – elég új lehetett a lábbeli, még nem törte be a lába, látszott rajta – és hajolgatott bőszen a főnökök fele dűtve a fenekét. Őt is kinézte magának a kis fiatalka, de ellentmondást nem tűrő hangnemben megszólalt a titkárnő, hogy engem és most azonnal kéret a főnök úr.
Nagyon hivatalosnak tűnt. Akták a kézben, tablet bekapcsolva, közösségi oldalról kijelentkezés, telefon repülő üzemmódba… és beléptem az ajtón. Kiszólt a titkárnőjének, hogy ő most nem elérhető senkinek.
Az ajtót becsukta maga mögött, és közben belekezdett:
-Arról van szó, hogy az egyik dokumentációban tévesen sze… – ekkorra kattant a zár és már két lépéssel a kihallatszódó mondatfoszlány távolságát átlépte. Megfogta a fejemet és megcsókolt. Mestere volt a terelésnek, annak, hogy mit mennyire kell és lehet eltitkolni, ártatlannak beállítani a dolgot. A csókja először csak kis gyengéd puszinak minősült, így elbizonytalanodtam. A tabletet feloldottam, hogy lássa a képernyőt.
Kép: www.kijashi.com
-Melyik… – kezdtem volna a kérdést, de nem engedte befejezni. Újra megcsókolt. Most már erősebben. – Szóval melyik az a… – Most sem hagyta befejezni a mondatomat. De ez a csókja már követelőző volt.
-Akarlak. Nagyon dögös vagy így.
-Te meg hülye. Megláthatnak.
-Leszarom. A pasid nem veszi észre, mennyire dugni való vagy – azzal felültetett az asztalára. Mint a pornófilmekben. Szét a lábamat, közéállt, rámhajolt és elkezdett csókolni. Éhesen, mint aki évek óta nem látott nőt. Egyértelműen jól esett a dolog. Volt valaki, akinek kellettem. Ha csak szexre, de én, engem akart.
Nem sokat kellett várnom, hogy ágaskodjon. A mai napig nem tudom, mi indíthatta be ennyire, hisz nem volt sem mélyen kigombolva a blúzom, sem túl rövid a szoknyám, pont a megfelelő méret volt mindkettő.
A tangámat félrehúzta és elindultak az ujjai. Először csak a combom tövénél, majd egyre bentebb furakodott, a redők közé, a szája remegett az én számon.
Kép: pinterest.com
Beletúrtam a hajába és közel húztam magamhoz. Túl hűvös volt az a levegő, ami köztünk volt. Az a pár centi rés is, ahova a légkondi hűvöse befurakodott, jeges fuvallatként hatott. A tarkóját fogtam, a csípőmet megpróbáltam fentebb emelni. A kezem lentebb csúszott, le, egészen le, a fenekéig. Végre bele tudtam markolni! Több, mint egy órája erre vártam. Kigombolta a nadrágját és leengedte a földig. Ott állt, ágaskodó szerszámmal, a szemében az a csillogás, amit imádtam. Felkeltem az asztalról, hogy lássam teljesen, mindenét. Az inge még rajta volt. A nyakkendője ott lógott a gallérja alatt, pedig mennyire le akartam szedni róla!
Kép: pinterest.com
-Kell? – mutatott le a farkára. Naná, hogy kellett! Ilyet kérdezni tőlem?! Rácsaptam. Nem kellett kétszer kérdezni. Nyaltam, szívtam, faltam, csókoltam a tövétől a hegyéig és vissza. Cserébe nyögött, sóhajtott mélyeket, amivel feltüzelt engem is.
Újra felültetett az asztalra, a combomat szétfeszítette és már bennem is volt. Mélyen, erősen, vadállatian dugott. Mellettem leesett egy tolltartó állvány, halk koppanással ért szőnyeget. Összerezzentem. Megfogta a fenekemet alulról és feltolt, felemelt magára. Ölben átvitt az asztal másik oldalára, közben végig a farkán ülve tartott. Éreztem, hogy nagyon a végén jár, ahogy leengedett. Ott guggoltam előtte és élveztem, ahogy a vágya rajtam landol.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: