Egy kora nyári napon értékelésre jöttek le a központból hozzánk. Egy belvárosi irodában voltunk, amit inkább apartmannak mondanék, több helyiséggel: irodák, előtér, konyha, tusoló. Jött Ő is.
A közvetlen főnököm valamit sejthetett, hogy mi ketten, valamikor, valahogy… rá nem kérdezett, de látszódott rajta.
A konyhában csak ketten voltunk. Cigi a kézben, nyújtotta a kezét az öngyújtóval, hogy meggyújtja nekem. Udvarias fickó. A főnököm nem akart kijönni cigizni.
Megint kettesben maradtunk, és én még mindig éreztem ugyanazt a lángolást a közelében. Olyan kisugárzása volt, ami nagy hatással volt a nőkre. Igyekeztem csak a munkára koncentrálni, de egyre nehezebb volt. A sötétkék szempár, ami belemélyedt az én szemembe, eltaszíthatatlan volt.
favim.com
A második ciginél járt, amikor hozzáért a kezemhez. Véletlenül. Természetesen. Egymással szemben álltunk, ő a hosszú út miatt fáradtan, én pedig, saját magam számára is meglepő módon alig bírtam magammal. Látta rajtam, és meg mernék rá esküdni, hogy szándékosan csinálta: semmit nem lépett. Dőlt belőlünk a szó. Neki is volt beszélőkéje, nekem is. Hogy mennyire látszott a féltékenység azon a lányon, aki azt hitte, csak ő létezik… és a helyi kirendeltség vezetője milyen húzásokat csinált… Olyan dolgok, amik neki is, nekem is természetesek voltak, hogy tudjuk, látjuk.
Aztán egyszer elfogytak a szavak, a mondat közepén.
Pár centire voltunk egymástól.
theelusivescribe.wordpress.com
Belemélyedtem a tekintetébe. Ő pedig megpuszilt. Szájon. A fene egye meg – gondoltam magamban -, egyszer élünk! Visszapusziltam. A bal kezemmel beletúrtam a hajába. Válaszként mélyen a számba tolta a nyelvét. Átfordított, a fal tartotta a hátamat, a keze a már ismert helyre próbált bejutni a blúzom alá.
Belecsókolt a nyakamba. Engedtem, hogy harapdáljon. A nadrágja keményen dudorodott. Kellett. Már megint. És én is neki.
pinterest.com
Kintről léptek zaja hallatszódott. Jöttek. Bentről a főnököm kopogott(!) az ajtón. Szétváltunk. Mobilt a kezébe kapta, belemélyedt hirtelen-gyorsan. Mintha csak udvarias lettem volna, hogy ő hadd viberezzen. Főnök kilépett az ajtón, nyitotta volna a másikat. Mellé léptem.
– Miért kopogtál? – kérdeztem tőle.
A válasza meglepett:
– Itt a vezér. Ja, és a hajad jobb lenne leengedve…
Mert a főnök tudja. Legalábbis ez a közvetlen főnök. Mit lehet erre mondani? A francba!
Kommentek