Egy fotó alapján jutott eszembe a történet.
Egy másik városba kellett mennem, mert országos megbeszélést kellett tartani, a nemzetközi kapcsolatok volt az egyik téma. Volt ott egy kolléga. Ő a központi irodában dolgozott. Évek óta figyelt, én viszont nem foglalkoztam vele, mert nagy nőcsábász hírében állt. Emellett piszokmód izgatott mindig is, milyen lehet vajon vele.
Eljött a kávé/cigiszünet. Valahogy egymás mellé keveredtünk, és beszélgetni kezdtünk. A munkáról, a családról, a gyerekekről, a kiutazásokról… kezdtem azt érezni, hogy megszűnik a világ körülöttünk.
Felajánlotta, hogy igyunk egy kávét. Elfogadtam. Valahol az agyam mélyén sejtettem, hogy ez nem a kávéról szól. Ekkor ott termett a vezérigazgató mellettünk. Kijózanítólag hatott hirtelen. Az viszont, amit mondott, csak később jutott el a tudatomba, hogy nyugodtan beszélgessünk, nem akart ő zavarni. Átkarolta a környéken levő felsőbb vezetőket, és elindultak a konferencia terem felé. Mi még mindig ott álltunk, kávéval és cigivel a kézben.
Az, hogy egy csepp az ingujjára ment és az foltot hagy, csak ürügy volt, hogy felajánljam a segítségemet. Tudta ezt ő is, én is. A mosdóban megengedtük a vizet. Az ajtót becsukta és rám nézett. Bele a szemembe. Mélyen. Tudtam, hogy nincs menekvés, itt már vége a kibúvóknak – és eszem ágában sem volt ellenkezni.
Évek óta tartott az a megmagyarázhatatlan vibrálás köztünk, ami ott, abban a pár percben végre kitört. A blézerem rajtam volt, a blúzom gombjai villámgyorsan engedtek, a melltartómból kibuggyant a mellem. Rácsapott. Olyan eszeveszett, őrült vággyal, amit nem is gondoltam volna róla.
Nem vártam én sem, a nadrágövéhez nyúltam. Sikerült kikapcsolnom az övet, a nadrágját kigomboltam, az alsónadrágot is lehúztam róla. A kezem körbejárta a férfiasságát, majd hogy elé guggoltam, számba is vettem. Finom volt, nagyon finom. Remegett értem. Abban a pár percben csak én voltam és csak ő, meg a vágy; az az őrült, évek óta tartó vágy, ami nem hagyott nyugodni egyikőnket sem.
A szoknyám lecsúszott, a francia alsóm követte. Az ujjai belémcsúsztak és körbetapogatták minden szegletemet, amire hatalmas és mély sóhaj hagyta el a számat. Értette, mit akarok.
A térdemmel átkulcsoltam a fenekét, és csak élveztem a lökéseit, ahogy egyre mélyebben volt bennem.
Visszaérve a terembe nyugodtan leültünk a helyünkre és ott folytattuk a konferenciát, ahol a szünet előtt abbahagytuk. De amikor vége volt, egymásra néztünk, és tudtuk, éreztük, hogy nincs vége a dolognak kettőnk közt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: