A másik felem egy komolyabb beszélgetést kezdeményezett. Fő kérdés: én mennyire gondolom komolyan, hogy az legyen a harmadik – férfi -, akit én szeretnék.
Nos, én elég komolyan gondolom.
Eltántorítás céljából vagy sem, de elárulta, hogy az illető szereti a hátsó részen történő együttlétet. Részletezte is a kivel, hol, hogyant. Mert ők megbeszélnek/megbeszéltek minden ilyet. Mondjam, hogy a nyelvemen volt: mi a fenéért nem szóltál hamarabb? Azt hiszem, még mindig nem tette túl magát azon, hogy nekem az a fickó kell(ene). Évek óta. Nagyjából azóta, hogy megláttam. (Nem szerelemből, ez csak az az érzés, hogy összegyűrnék velük, együtt vagy két-három lepedőt. Vagy négyet. Ötöt. Sokat!)
Az oka valahol Balunál keresendő, hisz ha nem tudnám, hogy nem rokonok, ráfognám, hogy azok. Az arcuk, a szemük, a cigizési forma, a “ledumálom rólad a bugyidat”… mind-mind annyira egyforma, hogy szinte lehetetlen a véletlenség. Mégis, kiderült volna már, ha rokonok lennének.
Fotó: www.shutterstock.com
De neki csaj kellene harmadiknak. Tekintettel arra, hogy tapasztaltabb vagyok nála sejtem, mi lesz nála, nem biztos, hogy neki annyira jó lenne. Tartok tőle, hogy rosszul viselné a dolog. Milyen férfinak esne jól, ha a társa rágerjedne az ő orra előtt egy másik nőre? Véleményem szerint a férfiúi önbecsülését aláásná. Mert a férfiak ilyenek. De ezért – is – szeretjük őket annyira.
Fotó: trailer.blog.hu
Kommentek